5 mítosz az állatmenhelyekről

De mire gondol az ember, amikor hall vagy olvas egy ilyen menedékről a közösségi hálózatokban, hírfolyamokban? A legtöbb ember fejében kifutósorok, szűk ketrecekben féléhes és beteg állatok, élelem és gyógyszer végtelen gyűjteménye. Valaki pedig azt hiszi, hogy minden állat jól érzi magát a menhelyeken, és mindenki viheti oda a talált (vagy megunt) macskát, kutyát. Ezek közül melyik igaz? Vessünk egy pillantást az állatmenhelyekkel kapcsolatos 5 leggyakoribb tévhitre.

• 1. mítosz. A menhely állatai jól vannak.

A menhelyeket elsősorban elhagyott, utcai kutyák és macskák számára tervezték. Odaköltözésük az életkörülmények javulásának tekinthető. Fedővel a fejük felett, rendszeres étkezéssel, orvosi ellátással sokszor jobbá és könnyebbé válik a korcsok élete. Nem kell túlélniük, meg kell küzdeniük a helyükért a nap alatt. Az árvaházi élet azonban még egy hajléktalan lófarok számára sem nevezhető mennyeinek. A kifutók gyakran az utcán helyezkednek el, 5-10 kutyának laknak benne. Kénytelenek elviselni a hideget, a zsúfoltságot és a nem mindig kellemes környéket. A csavargók sajnos nem számíthatnak színvonalas szocializációra és nevelésre. A menhelyen a kurátorok és önkéntesek száma korlátozott. Ahhoz, hogy az összes kórteremre odafigyeljünk, kommunikáljunk és megtanítsuk az alapvető parancsokat, egyszerűen nincs elég kéz.

A legnehezebb dolog a család hazai szőrös barátainak van. Az egykori gazdik ne vigasztalják magukat azzal a reménnyel, hogy a menhelyhez kötött macska vagy kutya tökéletes rendben van, maximálisan gondoskodnak róluk. A menhelyeken az életkörülmények zordak, az élelmiszerek arányosak és meglehetősen szerények. Ráadásul itt nagyon hiányozni fog a kommunikáció és az emberi figyelem a hazai farok felé. Egyszerre több tucat, sőt néhol több száz vendég tartózkodik a menhelyen.

Az egykori házikutyák és macskák nagyon nehezen tudnak megbirkózni a családi melegség elvesztésével, a szeretteivel való kommunikációval. Minden tulajdonosnak emlékeznie kell egy egyszerű igazságra: felelősek vagyunk azokért, akiket megszelídítettünk. Ha a körülmények arra kényszerítik, hogy elhagyja kedvencét, mindenképpen meg kell próbálnia személyesen jó kezekbe juttatni, új otthont és gazdát találni neki. Ma ezt nem olyan nehéz megtenni, a közösségi hálózatoknak köszönhetően. Talán valahol a több száz Instagram-követőd között van egy személy, aki éppen szőrös barátot keres.

• 2. mítosz. A menhelyek kötelesek befogadni a gazdáik által elhagyott állatokat.

Az ilyen intézményeknek joguk van megtagadni egy farkú lelet befogadását. Mindegyik meghatározott számú lakos számára készült, számuk növelésére nincs lehetőség. A menhelynek kényelmes életkörülményeket kell teremtenie a kórtermek számára, biztosítania kell számukra az élelmiszert és az orvosi ellátást. Sokszor erre nincs elég pénz, mert mindig több kutya és macska érkezik, mint amennyi új otthonba távozik.

• 3. mítosz. Menhelyen csak beteg állatokat tartanak.

Törzskönyv és kitenyésztett, kicsi és nagy, bolyhos és sima szőrű, beteg és egészséges. A menhelyen a fentiek bármelyikével találkozhatsz. Mindegyik más. Mindenki nem a saját akaratából van menhelyen. Mindenki új otthont keres, szerető családba szeretne kerülni. Valóban vannak beteg állatok a menhelyeken, de nem ők alkotják az abszolút többséget. Orvosi ellátásban részesülnek, minden állatot parazita ellen kezelnek, sterilizálnak, megkapják a szükséges védőoltásokat. A kurátorok figyelemmel kísérik a különleges gondozást igénylő kisállat állapotát. Egy ilyen embernek lehet és kell kérdéseket feltenni egy adott állat fizikai és pszichológiai állapotáról.

• 4. mítosz Az adományok és a segítség nem jut el a menhelyekhez.

A valóság az, hogy a menhelyek gyakran kérnek segítséget, mert a nagyszámú állat tartása lenyűgöző összeget igényel. Szinte minden ilyen intézménynek van saját weboldala vagy oldala a közösségi hálózatokon. Élelmiszer-, gyógyszer- vagy segélykéréseket olvasva minden lehetséges pénzzel az ember kétségbe vonhatja: megérkezik-e az összeg a címzetthez?

Ma már nem nehéz ellenőrizni, hogy valóban segítettél-e legalább egy nehéz sorsú kutyának. A menhelyek értékelik hírnevüket, és jelentéseket tesznek közzé arról, hogy mit vásároltak jótékonysági hozzájárulással. Milyen dolgokat, ételt, játékot kaptak a szimpatizánsoktól.

Ingyenesen segíthetsz a menhelyen, ha eljössz sétálni és beszélgetni a caudátusokkal, akiknek annyira hiányzik az emberi kommunikáció. Ha nincs kedve pénzt utalni, személyesen megvásárolhatja és elhozhatja a bolyhosokhoz szükséges holmikat, élelmiszereket, játékokat, előre jelezve az intézmény honlapján, vagy önkéntesekkel, hogy miben jobb a segítségnyújtás.

• 5-ös mítosz. Bárki bejöhet a menhelyre és vihet egy kisállatot.

A menhely munkája arra irányul, hogy lakói új, kényelmes otthonra, szerető gazdára találjanak, és soha többé ne találják magukat az utcán. Mindenki, aki négylábú állatot keres, átmegy egy kérdőíven és egy interjún a kurátorral. Az árvaháznak meg kell győződnie arról, hogy ennek a személynek a szándéka tiszta.

A menhelyek honlapjain gyakran még a pontos címét sem tüntetik fel, így a gátlástalanok nem juthattak oda. Például állatokat dobni. Sajnos ez egy általános történet, amikor a menhely ajtaján hagytak egy dobozt cicákkal vagy egy megkötött kutyával. De azok számára, akik őszintén szeretnének új barátot találni, a menhely ajtaja nyitva áll. Csak előzetesen fel kell vennie a kapcsolatot az intézménnyel. A látogatásnak menetrendje van.

Az állatmenhelyek sok kérdést vethetnek fel. Ahhoz, hogy megértsük, mi igaz itt, és mi mítosz, jobb, ha legalább egyszer személyesen felkeresi a menhelyet. Végül is jobb egyszer a saját szemével látni, mint tízszer olvasni a menhelyekről az interneten. Válassza ki a hozzád legközelebb eső menhelyet, egyeztessen látogatást előre. Vigyen magával egy kis ízletes ajándékot négylábú barátjának. Egy ilyen utazás nemcsak kérdéseire válaszol, hanem általános látókörét is szélesíti. Jó utat!