Ancitrus-medúza

Az Ancistrus ranunculus vagy Ancistrus medúza, tudományos nevén Ancistrus ranunculus, a Loricariidae (láncharcsa) családjába tartozik. Ennek a harcsának a szokatlan megjelenése nem biztos, hogy egyes akvaristák ízlése szerint, hanem éppen ellenkezőleg, valakinek nagyon érdekesnek tűnhet. Ezt a halat nem a legkönnyebb tartani. Valószínűleg a kezdő akvaristáknak más rokon fajokat kell nézniük.

Habitat

Dél-Amerikából származnak, a Tocantins folyó medencéjéből, amely Brazíliában, az azonos nevű állam területén található. Kis, gyors folyású folyókban és patakokban él, ahol köves aljzatok között fordul elő.

Rövid információ:

• Az akvárium térfogata - 70 litertől.
• Hőmérséklet – 23-28°C
• pH-érték - 6.0-7.0
• A víz keménysége 1-10 dGH
• Az aljzat típusa - homokos vagy sziklás
• Világítás – bármilyen
• Brakvíz – nem
• Vízmozgás – mérsékelt vagy erős
• A hal mérete 10-11 cm.
• Táplálkozás – magas fehérjetartalmú élelmiszer
• Temperamentum – békés
• Tartalom egyedül vagy csoportban

Leírás

A kifejlett egyedek hossza eléri a 10-13 cm-t. A halnak kissé lapított teste van, hatalmas fejjel. A testet kemény lemezek „páncélja” borítja, éles tüskékkel. A hasúszók első sugarai megvastagodnak, tüskékké alakulnak. Fekete monofon színezés. A szexuális dimorfizmus gyengén kifejezett, nincs látható különbség a férfi és a nő között.

A fajra jellemző, hogy a száj közelében számos hosszú kinövés található, amelyek csápokra emlékeztetnek. Nekik köszönhető, hogy a harcsa egyik nevét – Ancitrus medúza – kapta. A csápok nem mások, mint antennák, amelyek segítenek táplálékot találni a turbulens patakokban.

Élelmiszer

A legtöbb más Ancitrus harcsával ellentétben a fehérjében gazdag ételeket részesíti előnyben. Az étrendnek fagyasztott sós garnélarákból, vérférgekből, garnélarákból, kagylóból és hasonló termékekből, valamint ezeken alapuló száraz élelmiszerekből kell állnia.

Karbantartás és gondozás, az akvárium elrendezése

Az akvárium optimális mérete 3-4 hal számára 70 litertől kezdődik. A harcsa különféle körülmények között képes élni. Ez lehet egy olyan környezet, amely egy kavicsos vagy homokos aljzattal rendelkező hegyi folyómedrhez, nagy sziklákhoz, lekerekített szélű sziklákhoz, valamint egy mocsaras tározó aljához hasonlít, bőséges vízi növényzettel. A természetes vagy dekoratív menedékek jelenléte üdvözlendő. Az Ancistrus ranunculusnak mindenesetre mérsékelt vízmozgásra van szüksége, és mivel nem minden növény alkalmazkodik az áramlatokhoz, gondosan ügyelni kell a megfelelő fajták kiválasztására.

A sikeres hosszú távú gazdálkodás nagymértékben függ a stabil vízviszonyok fenntartásától, elfogadható hőmérsékleti és hidrokémiai értékek között. Ennek érdekében rendszeres karbantartási eljárásokat végeznek (a víz egy részének cseréje édesvízzel, hulladékkezelés stb.), és az akváriumot felszerelik minden szükséges felszereléssel, elsősorban produktív szűrőrendszerrel. Ez utóbbi gyakran biztosítja a víz belső mozgását is.

Viselkedés és kompatibilitás

Békés, nyugodt hal, amely szívesen tartózkodik sokáig egy helyen, például a menhelyén. Kompatibilis más hasonló méretű, nem agresszív fajokkal. Bizonyos területi viselkedés az Ancitrus medúza velejárója, ezért győződjön meg arról, hogy mindenkinek van saját félreeső menedékhelye.

Tenyésztés / tenyésztés

A tenyésztést meglehetősen nehéz feladatnak tekintik, különösen a kezdő akvaristák számára. A problémákat tetézi a nemek közötti különbségek hiánya, így nem lehet biztosan megmondani, hány hím és nőstény van az akváriumban. Legalább egy pár megjelenési esélyének növelése érdekében legalább 5 halat kell vásárolni.

Az ívás legjobb ösztönzője a kedvező feltételek megteremtése: fehérjében, vitaminokban és mikroelemekben gazdag táplálék, enyhén savanyú, 26-28 °C hőmérsékletű lágy víz, magas oldott oxigén tartalom. A párzási időszak kezdetével a hímek elfoglalják a legjobb menedékhelyeket, amelyek barlangok vagy barlangok, és aktívan meghívják a nőstényeket a helyükre. Nem ritkák a hímek közötti összetűzések a helyhiány vagy a partnerek csekély száma miatt. Amikor a nőstény készen áll, elfogadja az udvarlást, a hímhez úszik, és több tucat tojást rak, majd elmegy. Minden felelősséget és a leendő utódokat a hím viseli, megvédve őt minden lehetséges veszélytől, beleértve a saját rokonait is. A gondozás addig folytatódik, amíg az ivadék önállóan úszni nem tud, általában körülbelül egy hétbe telik az ívástól számítva.

Halbetegségek

A legtöbb betegség oka a nem megfelelő fogvatartási körülmények. A stabil élőhely a sikeres tartás kulcsa. A betegség tüneteinek megjelenése esetén mindenekelőtt a víz minőségét kell ellenőrizni, és ha eltéréseket találnak, intézkedéseket kell tenni a helyzet javítására. Ha a tünetek továbbra is fennállnak, vagy akár súlyosbodnak, orvosi kezelésre lesz szükség. Olvasson többet a tünetekről és a kezelésekről az Akváriumi halak betegségei részben.