arab fajta

A fajta története

Az arab az egyik legrégebbi lófajta. Az arab lovak az Arab-félsziget középső részén jelentek meg, körülbelül 5000 évvel ezelőtt (i.sz. IV-VII. század). A fajta fejlődésének erőteljes lendületét az iszlám zászlaja alatt egyesült arab kalifátus által folytatott hódító háborúk jelentették. A tudósok szerint a fajta észak-afrikai és közép-ázsiai eredetű lovakon alapult.

A legenda szerint Allah akaratából egy arab ló jelent meg egy maroknyi forró déli széltől. „Én teremttelek téged – mondta egyúttal az alkotó az újonnan vert teremtménynek –, nem úgy, mint más állatokat. A föld minden gazdagsága a szemed előtt. Ellenségeimet a paták alá dobod, és a barátaimat a hátadon viszed. Te leszel az összes állat közül a legkedveltebb teremtmény. Szárnyak nélkül repülsz, kard nélkül győzhetsz…”

A lovak sokáig az arab nomádok nemzeti kincsei voltak. Halálfájdalmak miatt betiltották a lovak eladását más országokban, beleértve Európát is. A lovak más fajtákkal való keresztezése tilos volt, így hosszú évszázadok óta tisztaságban fejlődik.

Európában és más kontinenseken évezredünk elején jelentek meg az első „arabok”. A keresztesek háborúi megmutatták a mozgékony és fáradhatatlan arab ló előnyét az angol és francia lovagok nehéz és ügyetlen lovaival szemben. Ezek a lovak nem csak bolondosak voltak, hanem gyönyörűek is. Azóta az európai lótenyésztésben az arab lovak vérét számos fajta javuló hatásának tekintik.

Az arab fajtának köszönhetően olyan ismert fajtákat tenyésztettek ki, mint az oryol ügető, orosz lovaglás, angol lovaglás, barbár, andalúz, luzitán, lipicai, shagia, percheron és boulogne nehézteherautó. A fő fajta, amelyet az arab fajta alapján tenyésztettek, a telivér (vagy angol faj), a lóversenyzésben részt vevő modern fajta.

A fajta külsejének jellemzői

Az arab lófajták egyedi profilját a csontváz szerkezete határozza meg, amely bizonyos tekintetben különbözik más fajtájú lovaktól. Az arab lónak 5 helyett 6 ágyékcsigolyája és 16 helyett 18 farokcsigolyája van, valamint egy bordával kevesebb, mint más fajtáknál.

A lovak kicsik, a marmagasság a méneknél átlagosan 153,4 cm, a kancáknál 150,6 cm. Nemes, száraz fejük homorú profillal („csuka”), kifejező szemük, széles orrlyukak és kicsi fülek, kecses hattyúnyak, hosszú és ferdén beállított vállak, jól meghatározott mar. Széles, terjedelmes mellkasuk és rövid, vízszintes hátuk van; lábaik szilárdak és tiszták, jól meghatározott inakkal és sűrű, száraz csontozattal. Megfelelő formájú paták, puha selymes sörény és farok. Különleges különbség az arab fajta képviselői között a többi lótól – a „csuka” fején és a nagy szemeken kívül – az úgynevezett „kakas” farok, amelyet gyors járás közben magasra (néha szinte függőlegesen) emelnek.

Öltönyök – többnyire szürke minden árnyalatban (az életkor előrehaladtával az ilyen lovak gyakran „hajdinát” kapnak), öböl és vörös, ritkábban fekete.

Az arab ló a ló szépségének mércéje.

Az arab ló élénk temperamentuma és egyedi lépéseinek egyenletessége kétségtelenül lehetővé teszi, hogy az élőlények legelegánsabb típusainak tulajdonítsák.

A ló viszonylag kis méretével szembetűnő a nehéz terhelések elviselése.

Az arab lovakat ritka intelligenciájuk, barátságosságuk, udvariasságuk jellemzi, szokatlanul játékosak, dögösek és szenvedélyesek.

Ezenkívül az arab ló hosszú életű ló testvérei között. Ennek a fajtának sok képviselője 30 évig él, és a kancák még idős korban is szaporodhatnak.

Alkalmazások és eredmények

Alkalmazások és eredmények

Az arab lovak tenyésztésének két iránya van: sport és versenyzés és kiállítás. A versenyeken az arab lovak nagy mozgékonyságot és kitartást mutatnak, hol gyengébbek, hol pedig az Akhal-Teke fajtával versenyeznek. Széles körben használják amatőr vezetéshez, hosszú távú futásokhoz. Mostanáig a versenyeken arab vérű lovakkal értek el jelentős eredményeket.