Charlie és Asta

Kutyák. A kutyák gyerekkorom óta a szenvedélyem. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik a legjobb barátjukkal kezdték az életet egy fedél alatt. Amikor megszülettem, már volt egy kutyánk, a pekingi Charlie. Sok gyerekkori emlék fűződik hozzá. Tinédzser koromban kaptunk egy bulldogot, és egy évvel a házasságom előtt anyám örökbe fogadott egy mopszot. Minden fiú. Mindegyik fekete. Elég kicsi kívülről. De mindig is szerettem a nagytestű kutyákat. A labrador pedig csak külön sorban járt. Házasságom állatokkal kezdődött. Azon a napon, amikor el kellett volna repülnünk a nászútra, a férjem lerántott egy leütött cicát az utcáról. Így világossá vált, hogy a családunkban szeretik az állatokat. Lassan felfedeztük azoknak az állatoknak a világát, amelyek segítségre szorulnak. Legyen szó ételről, túlexponálásról vagy csak az interneten történő reklámozásról. Elkezdtük szedni. Ideiglenesen. Egészen új gazdi kereséséig. Charlie így került hozzánk. A labradornak 2 hét túlexponálásra volt szüksége. Talán életem egyik legjobb hete volt. Nagy, kedves, okos kutya… Igaz, megjelenése sok kívánnivalót hagyott maga után. Mielőtt túlexponált volna, az állomáson ácsorgott. A mellkasa arról beszélt, hogy sokszor, nagyon sokszor szült kutyát az úgynevezett elváltak közül. Charlie elhagyott minket egy új otthonért. Mi pedig időveszteség nélkül vettünk egy új kutyát – Astát. Ha Charlie – szerelem volt első látásra, akkor Asta kár. Küldtek egy fényképet, ahol a szerencsétlen piszkos lény a földön fekszik… és a szívem megremegett. És mentünk szegény ember után. Igaz, a helyszínen valami vicces kutyás félreértés várt ránk. A kutya megragadta a kabát ujját, ugrált, nyalni próbált… Együtt hagytuk el a benzinkutat. A név egyébként a benzinkútnak köszönhetően jelent meg. Elvittük az A-100-ról. Ezért Asta. Egy idő után láttam egy bejegyzést az interneten, hogy Charlie-nknak ismét túlexponálásra volt szüksége, mert az új család nem jött össze. Így másodszor jött el hozzánk. A kutya még rosszabbul nézett ki, mint az első alkalommal: az egész bőr borzalmasan fésülködött, begyulladt szemek… Elkezdődött az orvoshoz járás ideje, és Charlie hamarosan igazi szépséggé változott! Nehéz feladat várt ránk: rábeszélni a férjét, hogy hagyja örökre a családunkban Sharlunyát. Ekkor azonban megtörtént a váratlan: Asta megbetegedett. Végtelen csepegtetők, injekciók… A férjem csinálta mindezt. És amikor Asta jobban lett, úgy döntöttem, hogy folytatok egy „komoly” beszélgetést. Így 2 kutya maradt örökre a házunkban: egy felnőtt, értelmes, nagyon toleráns minden Charlie-val és szemtelen, nyugtalan, ártó Asta. Fotó Sharanok Anna személyes archívumából.