Down-szindrómás a macskák?

Lehet-e Down-szindróma a macskáknak? Az állatorvosok gyakran hallják ezt a kérdést. Általában az emberek ezt kérdezik, amikor azt gondolják, hogy macskájuk szokatlan módon néz ki és viselkedik, ami Down-szindrómára emlékeztet.

A szokatlan tulajdonságokkal és bizonyos viselkedési eltérésekkel rendelkező macskák az internet sztárjaivá válnak. Egyes tulajdonosok, akik azt állítják, hogy a macskák Down-szindrómában szenvednek, külön közösségi médiafiókot hoznak létre számukra, ezzel meggyőzve másokat az igazukról.

Lehet-e Down-szindróma a macskáknak?

Az internetes felhajtás ellenére a macskáknak nincs ilyen patológiájuk. A valóságban ez egyszerűen fizikailag lehetetlen.

A Down-szindróma egy olyan betegség, amely az Egyesült Államokban született 700 gyermek közül egyet érint. Akkor fordul elő, ha a fejlődő magzat genetikai anyagát nem másolják megfelelően. Ez egy extra 21. kromoszómát vagy egy részleges 21. kromoszómát eredményez. Triszómiának is nevezik a 21. kromoszómán.

Lényegében a kromoszómák kötegekbe rendezik az egyes sejtekben található DNS-t, segítve a sejteket, hogy osztódáskor genetikai anyagot adják át. Egy extra 21. kromoszóma vagy egy részleges 21. kromoszóma számos születési rendellenességet okoz, amelyek a Down-szindrómás emberekben közös fiziológiai tulajdonságokat adnak.

A National Down Syndrome Society szerint a Down-szindrómás emberek hajlamosak az alábbi tulajdonságok egy részére vagy mindegyikére:

• alacsony izomtónus;
• kis termetű;
• a szem ferde vágása;
• keresztirányú tenyérredő.

De nem minden Down-szindrómás ember néz ki egyformán.

Miért nincsenek Down-szindrómás macskák?

Az embernek 23 pár kromoszómája van. A macskáknak 19 van belőlük. Így egy macska fizikailag egyszerűen nem rendelkezhet plusz 21. kromoszómapárral. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a macskáknak elvileg nem lehetnek extra kromoszómáik.

Az American Journal of Veterinary Research 1975-ben megjelent cikkében például egy ritka kromoszóma-rendellenességet írt le macskákban, amely egy plusz kromoszómát tesz lehetővé. Ez embereknél a Klinefelter-szindrómához hasonló állapotot eredményez. Ezek a macskák különösen figyelemre méltóak, mert az extra kromoszóma tartalmazza a színüket befolyásoló genetikai anyagot. Ennek eredményeként ezek a háziállatok háromszínű színűek, amelyet teknősbékahéjnak is neveznek, és csak a nőstényeknél fordul elő.

Down-szindrómához hasonló rendellenességek

Az Instagram több különösen figyelemre méltó macskáról tett közzé fotókat, amelyek szenzációvá váltak az interneten, miután gazdáik azt állították, hogy a macskák szokatlan megjelenésüket extra kromoszómáknak köszönhetik. Nem világos, hogy a kromoszómabetegségekre vonatkozó állításokat valaha is alátámasztották-e a genetikai vizsgálatok eredményei.

A megkérdőjelezhető állítások és a biológiai valóság ellenére a „Feline Down-szindróma” kifejezés népszerűvé vált. Fontos azonban megjegyezni, hogy az állatorvosi közösség nem ismeri el a macskák Down-szindrómáját állatorvosi állapotként. Nem támogatja az emberi feltételeknek az állatokra való átadását sem a megjelenés, sem a viselkedés alapján. Ez az ilyen patológiákkal élő emberek tiszteletlenségeként értelmezhető.

Ennek ellenére vannak olyan fiziológiai és viselkedési jellemzők, amelyeket az emberek, akik nem gondolnak semmi rosszra, tévesen a macskáknak tulajdonítják az emberi betegségeket. Az úgynevezett „Down-szindrómás macskáknak” általában van néhány megkülönböztető jellemzője, többek között:

• széles orr;
• a szemek ferde vágása, amely szélesen elhelyezhető;
• kicsi vagy furcsa alakú fülek;
• alacsony izomtónus;
• járási nehézség;
• vizelési vagy székletürítési problémák;
• hallás vagy látás hiánya;
• problémák a szívvel.

Fizikai és viselkedési fogyatékos macskák

Az úgynevezett „Down-szindrómás” macskák fizikai jellemzői és viselkedési rendellenességei általában egy másik olyan állapotra utalnak, amely nem is genetikai eredetű.

Ezeknek a macskáknak a megjelenése és viselkedése számos problémával – fertőzésekkel, neurológiai betegségekkel, veleszületett rendellenességekkel, sőt sérülésekkel – hozható összefüggésbe. A kapcsolódó fizikai és viselkedési rendellenességek egy része olyan macskákban alakulhat ki, amelyek méhen belül fertőzöttek panleukopenia vírussal. Egyes háziállatok kisagyi hipopláziában szenvednek, ez az állapot a „down-szindrómás macskák” fizikai és viselkedési jellemzőihez vezethet.

Azok a macskák, amelyek anyja bizonyos méreganyagoknak volt kitéve, néha különféle születési rendellenességekben szenved. Befolyásolhatják az arcvonásokat és a neurológiai rendszert. Ezenkívül a fej és az arc sérülése, különösen nagyon fiatal korban, gyakran visszafordíthatatlan neurológiai és csontkárosodást okoz, amely veleszületettnek tűnhet.

Hogyan éljünk különleges igényű macskákkal

Ha egy macska viselkedési és fizikai rendellenességeket mutat, akkor különleges szükségletekkel rendelkező macskává válhat. Az ilyen háziállatok gyakran sok olyan tulajdonságot mutatnak, amelyek a hétköznapi szemlélő számára Down-szindrómára emlékeztethetnek, bár az állapot macskákban nem alakulhat ki.

A speciális igényű macskák különleges gondozást igényelnek. Tulajdonosaiknak fokozott gondot kell fordítaniuk arra, hogy megóvják őket az úszómedencék és lépcsők veszélyeitől, a ragadozóktól és más olyan kockázatoktól, amelyeknek ki vannak téve. Segítségre lehet szükségük az olyan alapvető funkciókhoz, mint a mosakodás, az evés-ivás stb., vagy a tájékozódásban, ha látás- vagy hallássérültek.

Minden olyan személynek, akinek különleges szükségletű macskája van, meg kell tanulnia az egészsége gondozásának minden lehetséges lehetőségét. Ezért fontos egy hozzáértő állatorvos támogatását és segítségét igénybe venni.

Lásd még:

10 sterilizációs mítosz

Be tudsz engedni egy macskát az ágyadba?

Egy cica jelent meg a házadban