Együttműködnek a kutyák?

Általános szabály, hogy az ember egy kutyát kap, hogy a barátja legyen. Tehát számít az együttműködésre a lány részéről. Képesek-e a kutyák együttműködni – az emberrel is?

Fotó: af.mil

A kérdés megválaszolásához tudnia kell, hogy a kutyák hogyan hatnak egymásra egy falkában. Miben különböznek a vadon élő állatoktól, amelyekkel a kutyáknak közös őse van – a farkas, és mi a közös bennük?

Mi a különbség a kutya és a farkas között?

Ha összehasonlítjuk a kutyákat és a farkasokat, nagyjából ugyanazokat a különbségeket fogjuk találni, mint a csimpánzok és a bonobo majmok között.

A farkasok, akárcsak a csimpánzok, meglehetősen intoleránsak az idegenekkel szemben, és ha egy másik falka tagjával találkoznak, meglehetősen agresszíven tudnak viselkedni. A kutyák a farkasokkal ellentétben általában még felnőtt korukban sem mutatnak agressziót az ismeretlen kutyákkal szemben, és ha ez megtörténik, az elsősorban az emberi viselkedésnek vagy a tenyésztési sajátosságoknak köszönhető. Arra pedig eddig nem volt bizonyíték, hogy a kóbor kutyák megöltek volna rokonokat, még idegeneket is.

Egy másik különbség, hogy a kutyák megengedik az ismeretlen kutyáknak, hogy a nemi szervek környékén szagolják magukat, míg a farkasok nem. Úgy tűnik, a farkasok nem túlságosan hajlamosak az „őszintén szólva”, azaz „személyes adatokkal” ellátni az idegeneket.

A farkasok sajátossága az is, hogy erős házaspárokat alkotnak, és közösen nevelnek kölyköket, akik időnként kifejlett állapotban maradnak a szüleiknél, falkát alkotva, majd segítenek felnevelni öccseiket. A kutyákat viszont nem különbözteti meg ilyen állandóság, és a szuka egyedül neveli a kölyköket. És gyakorlatilag nincs olyan eset, amikor egy hím részt vesz a kölykök nevelésében, vagy a felnőtt kölyökkutyák az anyjukkal maradnak, és segítenek neki felnevelni a következő fiókát. Valószínűleg ez a háziasítás egyik következménye.

A falkát alkotó farkasok együtt cselekszenek, együtt vadásznak és védik utódaikat. Ez garancia arra, hogy a kölykök többsége túléli, míg a kóbor kutyakölykök többsége elpusztul. A Duke Egyetem kutatói szerint a kóbor kutyáknak mindössze 1%-a éli túl első születésnapját.

A farkasok ügyesek a közös vadászatban, sikeresen koordinálják cselekedeteiket, így eleget tudnak táplálni maguknak és kölykeiknek. Ugyanakkor nincs bizonyíték arra, hogy a kóbor kutyák sikeresen együttműködnének a vadászat során.

És persze más a farkasok és a kutyák hozzáállása az emberhez. A farkasok versenyeznek az emberrel az erőforrásokért, míg a kutyák a háziasítás során megtanultak sikeresen kommunikálni, és „ráhangolódnak” az emberekre.

Vagyis arra a következtetésre juthatunk, hogy a farkasok egymással, míg a kutyák az emberekkel együttműködve fejlődtek.

A képen: egy kutya és egy farkas. Fotó: wikimedia.org

Miért működnek együtt a kutyák az emberekkel?

Valószínű, hogy a kutyák háziasítása mind az állatok, mind az emberek számára előnyös volt. A vadászat során a kutyák az ember előtt észlelik a zsákmányt, utolérik és megtartják, amíg a vadász meg nem érkezik, és az ember egyre fejlettebb gyilkos fegyvereket fejlesztett ki.

De minek köszönhető, hogy a kutyák élesen különböztek a farkasoktól, de megtanultak olyan csodálatos segítők lenni az emberek számára?

A tudósok megpróbálták megválaszolni ezt a kérdést, és kísérleteket végeztek.

Az első kísérlet az volt, hogy megmutassa felismerik-e egymást a kutyák. Végül is, ha falkában élsz, meg kell különböztetned a falka tagjait az idegenektől, igaz? És a kutyák nagyon jól emlékeznek az emberekre. Mi lesz a rokonokkal?

A kísérlet lényege egyszerű volt. Az anyjuktól két hónapos korukban elvett kölyköket két évvel később mutatták be újra neki. Sőt, lehetőséget kapott a felnőtt kölykök és más, azonos fajtájú és korú kutyák megtekintésére és/vagy megszagolására. A kutatók azt figyelték meg, hogy egy anya gyermekeivel vagy ismeretlen kutyákkal szeretne-e kapcsolatba lépni, akik pontosan ugyanúgy néznek ki.

Az eredmény azt mutatta, hogy a kutya már két évvel az elválasztás után is képes felismerni kölykeit, mind megjelenésében, mind illatában. A kölykök is felismerték anyjukat. De érdekes, hogy az ugyanabból az alomból származó kölykök, a gyermekkorukban elszakított testvérek két év elszakadás után nem tudták felismerni egymást. Azonban, ha az egyik kölyökkutya például ezalatt a két év alatt rendszeresen kommunikálhat egy testvérével, akkor más kölyköket is felismerne ugyanabból az alomból, akiket olyan régóta nem látott.

Vagyis a kutyák felismerik családtagjaikat, és szívesebben kommunikálnak velük, mint a legtöbb más állat.

А Megtapasztalhatják-e a kutyák az empátiát? Hiszen az empátia az együttműködés szükséges összetevője. Sokan képesek rá, amint azt a diagnosztikus empátiajáték is bizonyítja. 

Az is bebizonyosodott, hogy a kutyával való kommunikáció során állatban és emberben egyaránt fokozott oxitocin termelés – egy hormon, amely a másik lény iránti kötődésért és bizalomért felelős. 

Fotó: af.mil

A következtetés tehát önmagát sugallja: úgy tűnik, hogy a kutyák kifejezetten az emberekkel való együttműködésre lettek teremtve.