Hüllők és kétéltűek eutanáziája

Alkalmazási pontok az agyba történő injekcióhoz a parietális (harmadik) szemen keresztül Forrás: D.Mader (2005)

A teknősök agya egy ideig képes fenntartani aktivitását oxigén éhezés körülményei között, amit figyelembe kell venni, mivel vannak olyan esetek, amikor az állat hirtelen felébred az „utolsó eljárás” után; az apnoe önmagában nem elegendő a halálhoz. Egyes külföldi szerzők azt javasolták, hogy formalinoldatot adjanak a gerincvelőhöz vagy érzéstelenítőket, az eutanáziához választott gyógyszerekkel együtt, és feltételezték a kálium- és magnézium-sók kardioplegiás szerekként való alkalmazását is (hogy csökkentsék a pumpáló funkció helyreállításának lehetőségét). a szív) az ébredés megelőzése érdekében. Az illékony anyagok belélegzésének módja a teknősök számára nem javasolt, mivel a teknősök kellően hosszú ideig visszatarthatják a lélegzetüket. Fry írásában (1991) felhívja a figyelmet arra, hogy a szív az eutanázia-eljárást követően még egy ideig ver, ami lehetővé teszi a vérvételt, ha az egy klinikai eset utólagos elemzése céljából kutatáshoz szükséges. Ezt is figyelembe kell venni a halál megállapításánál.

Nyilvánvaló, hogy egyes eutanázia alatt álló kutatók az agy fizikai károsodásával, eszközök segítségével történő közvetlen leölést értik, és az állatgyógyászatban elfogadott eljárásokat az állat előkészítéseként végzik.

A hüllők eutanáziájára számos útmutatást publikáltak az USA-ban, de az „arany standard” címet még mindig sok szakértő adja Dr. Cooper monográfiáinak. A premedikációhoz a külföldi állatorvosok ketamint használnak, ami megkönnyíti a fő gyógyszer vénába juttatását, emellett csökkenti az állat stresszét, és megóvja a gazdát a felesleges aggodalomtól, ha jelen van az eutanáziás eljárásnál. Ezután barbiturátokat használnak. Egyes szakemberek kalcium-kloridot használnak az érzéstelenítők beadása után. A gyógyszereket többféleképpen adják be: intravénásan, az ún. parietális szem. Az oldatok intracelomikusan vagy intramuszkulárisan adhatók be; Vannak vélemények, hogy ezek az adagolási módok is hatékonyak, de a hatás sokkal lassabban jelentkezik. Figyelembe kell azonban venni azt a tényt, hogy a kiszáradás, a hipotermia vagy a betegség (amely valójában mindig az eutanázia indikációiban rejlik) gátolhatja a gyógyszer felszívódását. A pácienst be lehet helyezni inhalációs érzéstelenítő kamrába (halotán, izoflurán, szevoflurán), de ez a technika nagyon hosszadalmas lehet, mert ahogy fentebb említettük, egyes hüllők képesek visszatartani a lélegzetüket és bemenni anaerob folyamatokba, ami némileg ad nekik ideje megtapasztalni az apnoét; ez elsősorban a krokodilokra és a vízi teknősökre vonatkozik.

D.Mader (2005) szerint a kétéltűeket többek között TMS-sel (Tricaine-methane sulfonate) és MS – 222-vel végezték el. Cooper, Ewebank és Platt (1989) megemlítette, hogy a vízi kétéltűek nátrium-hidrogén-karbonáttal vízben is elpusztíthatók. vagy egy Alco-Seltzer tabletta. Eutanázia TMS-sel (Tricaine methane sulfonate) Wayson és munkatársai szerint. (1976) a legkevésbé stresszes. A TMS javasolt intracelomiás beadása 200 mg/kg dózisban. Az etanol 20%-nál nagyobb koncentrációban történő felhasználását is alkalmazzák eutanáziához. A pentobarbitált 100 mg/kg dózisban intracelomikusan adják be. Egyes patológusok nem részesítik előnyben, mert szöveti elváltozásokat okoz, amelyek nagymértékben elmossák a kóros képet (Kevin M. Wright és Brent R. Whitaker, 2001).

Kígyóknál a T 61-et intracardialisan adják be (szükség szerint intramuszkulárisan vagy intracelomikusan, a tüdőbe is befecskendezik a gyógyszert. Mérgező kígyóknál célszerű inhalációs gyógyszert vagy kloroformos tartályt használni, ha nincs ilyen. T 61 is. gyíkoknak és teknősöknek szolgálták fel. A nagyon nagy krokodilokkal kapcsolatban egyes szerzők megemlítik a tarkólövést, ha nincs más mód.Nehéz megítélni a nagyon nagy hüllők eutanáziáját úgy, hogy egy lövésből lövöldöznek. lőfegyver, még a kérdés gazdasági oldaláról is, ezért ennek a kérdésnek a kommentálásától eltekintünk. A hüllők eutanázia technikái között is megvan a maga helye a fagyasztásnak. Ez a módszer elterjedt a hobbisták körében Cooper, Ewebank és Rosenberg (1982) bizalmatlanságát fejezték ki ezzel a módszerrel szemben, még akkor is, ha a pácienst a kamrába helyezés előtt felkészítették, mivel a fagyasztóban való fagyasztás hosszú ideig tart.A fagyasztáshoz inkább folyékony nitrogénbe helyezték az állatot. Alternatív megoldások hiányában azonban ezt a módszert néha az állat elaltatását követően alkalmazzák.

A lefejezés természetesen nem humánus eutanáziás módszer. Cooper et al. (1982) kimutatták, hogy a hüllők agya a gerincvelő szakadása után akár 1 órával is képes lehet fájdalmat érzékelni. Sok publikáció leírja az agy éles eszközzel történő károsításával történő gyilkolási módszert. Véleményünk szerint ez a módszer úgy valósul meg, hogy oldatokat juttatnak az agyba a parietális szembe történő injekcióval. Szintén embertelen a vérzés (a hüllők és kétéltűek agyának átmeneti életképességét hipoxia során fentebb említettük), a fejre mért erős ütések és a lőfegyverek használata. A nagy kaliberű fegyverből a nagyon nagy hüllők parietális szemébe történő lövöldözés módszerét azonban alkalmazzák, mivel nem lehet humánusabb manipulációkat végrehajtani.

A különböző eutanázia technikák sikere (Mader, 2005 szerint):