A kétéltű osztály képviselőinek jellemzői és hogyan különbözik a béka a varangytól

Az általánosan elfogadott evolúciós elmélet szerint a Földön az élet az óceánok mélyén keletkezett. Sok millió éven át a folyamatos létharcban fajok jelentek meg és tűntek el, helyet adva új, tökéletesebbeknek, amelyek a legjobb túlélési eszközökkel bírtak. És hosszú ideig sokféle állatfaj számára a bolygó egyetlen lakhelye a víz elem volt. De eljött az idő, és megkezdődött a föld fejlesztése. A kétségbeesett úttörők fokozatosan, nemzedékről nemzedékre változtak, megszabadultak a feleslegestől, és megszerezték a vízből a kényelmes élethez szükséges dolgokat: az uszonyok mancsokká változtak, a kopoltyúk helyére új légzőszerv jelent meg – a tüdő.

Ma a természet a fajok elbűvölő bőségével és sokféleségével csapja meg a képzeletet mind a vízi környezetben, mind a földfelszínen, és a múlt olyan elérhetetlen mélységbe zuhant, hogy nehéz elhinni az elmélet hihetőségét, ha nincs. perdöntő bizonyíték. De vannak bizonyítékok, és ezek egyáltalán nem régészeti leletek, hanem élőlények, amelyeket mindenki ismer.

Az osztályról van szó kétéltűek vagy kétéltűek. A tudomány azt állítja, hogy ennek az osztálynak a képviselői köztes kapcsolat a halak és a hüllők között. Kik alkotják ezt az osztályt? Igen, a leggyakoribb kétéltű fajok a békák és a varangyok. Valójában mindegyik faj egyedeinek életében elképesztő metamorfózis történik: a vízben élő uszonyos és kopoltyús ebihalból szárazföldi állattá alakul, amely tüdővel lélegzik, és négy fejlett mancsával rendelkezik. És ez nem egyértelmű bizonyítéka a halak partraszállásának?

Érdekes jellemzők, amelyek megkülönböztetik a kétéltűek osztályának képviselőit más állatoktól. Közöttük emelje ki a főbb jellemzőket:

• szaporodás vízbe rakott tojással,
• kopoltyúkkal történő légzés – ebihal állapotában,
• átmenet a tüdővel történő légzésre a vízből való kilépés szakaszában,
• a bőrfelületen keresztül történő légzés képessége,
• szőr, toll vagy pikkelyek hiánya a bőrön.

A kétéltűek osztályával való megismerkedés után óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy melyik különbség a varangyok és a békák között. És kiderül, hogy nem nehéz felismerni a különbségeket, elég alaposan megnézni.

Főbb különbségek a békák és a varangyok között

megjelenés

Létezik számos kifejező külső jel, ami megkönnyíti a békák és a varangyok megkülönböztetését:

• Az első dolog, ami felkelti a figyelmet, az a bőr. A békáknál sima, csúszós, nedves. Az állandó hidratálás fenntartja a békák kivételes képességét, hogy bőrükön keresztül lélegezzen. A varangyok bőre száraz, keratinizált, gumókkal borított, amelyek irritáció esetén maró, mérgező nyálkát választanak ki. A varangyok nem képesek a bőrükön keresztül lélegezni. A felnőtt ember légzési folyamatát a tüdő biztosítja.
• A békák bőrszíne zöld, amit az élőhelyük határoz meg, ugyanis idejük nagy részét a vízben, a mocsári növények zöldjei között töltik. A szárazföldi varangyok barna színűek, ami lehetővé teszi számukra, hogy láthatatlanok legyenek, összeolvadjanak a talajjal, és napközben nedves lyukban üljenek. A varangyok számára különösen fontos az álcázás, mivel nem él víz közelében, ahol veszély esetén megmerülhetne, és nem tud úgy ugrani, mint a béka.
• A test felépítésében észrevehető különbség van. A béka arányai megnyúltabbak, a feje felfelé van emelve és előre nyújtva. Hosszú és erős hátsó lábainak köszönhetően ruganyosnak, ruganyosnak tűnik, és igazán nagy ugrásokkal képes gyorsan mozogni. A varangy viszont lazának, zömöknek és ügyetlennek tűnik. Túlsúlyos teste a talajhoz van nyomva, feje lapos, lábai rövidek és gyengék. Éppen ezért a varangy szinte kúszva mozog, csak néha ugrik meg erősen.
• Ha gondosan megvizsgálja egy varangy szemét, láthatja, hogy a pupillája, ellentétben a békával, megnyúlt, ami az éjszakai életmódhoz kapcsolódik.
• Az egyik legbiztosabb jel, amely megkülönbözteti a békát a varangytól, a fogak. Szinte minden békafajtának kicsi a foga, míg a varangyoknak soha.

élet

A békák életük nagy részét a vízben töltik, nappal vadásznak, és szívesebben kapnak el repülő rovarokat vagy kis vízimadarakat. Az esti zenés névsor után elalszanak reggelig. A varangyok éppen ellenkezőleg, napközben a földbe bújnak, és menj vadászni éjszaka, nagy örömmel eszik csigákat, bogarakat, lárvákat és hernyókat, amelyek mellesleg jelentős segítséget nyújtanak az embereknek a kertek és gyümölcsösök kártevői elleni küzdelemben.

Reprodukció

A békák és a varangyok is tojásrakással szaporodnak. Ha nyálkás csomók lebegnek a tározó felületén, akkor valószínűleg ez egy béka által rakott kaviár. A varangyok hosszú szálak formájában rakják le a tojásokat, amelyek az algaszár köré tekerednek. Egyes fajokról ismert, hogy különös gondot fordítanak az utódokra.

Például egy hím varangy, amely Európában elterjedt, szálakat tojással tekercsel a lábára és egy földes lyukban ülve várja a kikelés kezdetét, ami után az utódokat egy tározóba hordja. A latin-amerikai varangyok képviselőjét pedig az a tény jellemzi, hogy a hátán speciális mélyedésben hordozza az utódokat. Ez sokkal több esélyt ad a fiatal állatok túlélésére, mert nagyon sok a friss kaviár szerelmese a vízben.

Fontos megjegyezni, hogy a középső szélességi körökön élő varangyok és békák nemcsak ártalmatlanok az emberre, hanem nagyon hasznosak is, ráadásul, ha jobban megnézzük őket, láthatjuk, hogy nagyon aranyosak.