Hogyan lehet megkülönböztetni a viperát a kígyótól: a fő megkülönböztető jellemzők

Minden évszaknak megvan a maga pozitív és sajnos negatív oldala is. A nyári szezon kezdete élénk érzelmeket hoz magával a forró napsütésből, a gazdag termésből és a friss levegőből, valamint a rovarok vagy akár egy kígyó megharapásától való félelem mellett. A kígyók szinte mindenhol élnek, így ha Ön nyári lakos, vidéki ház lakója vagy csak gondoskodó szülő, valószínűleg érdekelni fogja a „hogyan lehet megkülönböztetni a viperát a kígyótól” kérdés.

Miért pont ezek a kígyók? Erdőövezetünkben a vipera és a kígyó a legelterjedtebb kígyó, és ha a kígyók teljesen biztonságosak az ember számára, akkor egy viperával való találkozás bajba fajulhat, de mindannyian tudjuk, hogy a kígyókat nem szabad megölni.

A kígyó és a vipera közötti különbségek

Mielőtt elmész az erdőbe bogyózni vagy gombázni, piknikezni gyermekeddel a városon kívül, csak pihenni vagy a kertben dolgozni, tudni kell, hogy ezeken a helyeken kígyóval is találkozhatsz. Annak érdekében, hogy egy ilyen találkozás ne okozzon bajt, tudnia kell, miben különbözik a viperától, hogyan kell viselkedni, ha találkozik egy kígyóval, és hogyan kell elsősegélyt nyújtani, ha kígyóharapás történik.

Főbb különbségek

Mint már említettük, a viperával ellentétben nem veszélyes az emberre. Viper az mérgező lábatlan hüllő, száma hazánkban elég nagy. A vipera és a kígyó megkülönböztetéséhez mindkét hüllő fő megkülönböztető jegyeit felsoroljuk. Kezdjük már azzal:

• a kifejlett kígyók átlagos hossza 100 cm, bár vannak egy méternél hosszabb kígyók is;
• a kígyóknak két foltja van közelebb a fejéhez, sárga vagy narancssárga árnyalatú;
• világos fekete, barna vagy szürke árnyalatúak;
• az élénk szín mellett a kígyók bőre számos háromszög alakú mintát tartalmaz;
• a kígyók feje hosszúkás alakú, kerek pupillákkal;
• a kígyók folyók és tározók közelében élnek;
• főleg nappal aktív.

Viperát fel lehet ismerni a következő jellemzők szerint:

• egy felnőtt vipera átlagos hossza 70-75 cm, vannak hosszabb egyedek, de általában nem haladják meg az egy métert;
• a viperának a kígyóval ellentétben nincsenek kerek foltok a fej közelében, hanem a háta teljes hosszában végigfutó csík van rajta;
• különböző színűek, leggyakrabban szürke, kék, barna és fekete árnyalatúak, és közelebb a farokhoz a szín sárgára változik;
• a hüllők bőrén cikkcakk formájú minta;
• A mérges kígyót háromszög alakú fejéről és függőleges pupilláiról lehet felismerni;
• a hüllő előtt két fog van, amelyek mérget tartalmaznak;
• különösen aktív éjszaka;
• erdősávban él, szeret kövekbe bújni.

Fontos ismerni ezeket a különbségeket, mert egy mérgező hüllő megharapásakor nagyon fontos a helyesen nyújtott elsősegélynyújtás az áldozatnak. Időben történő reagálással és a nyújtott elsősegélynyújtás, a viperával való találkozás nem jár kellemetlen következményekkel. Hogyan nyújtsunk elsősegélyt mérges kígyócsípés esetén?

Elsősegély vipera csípés esetén

A vipera harapása gyors az ödéma megjelenése azon a helyen, ahol a méreg leesett. A szervezetbe jutó méreg émelygést, fejfájást, légszomjat, gyengeséget, szédülést okoz. Az elsődleges tüneteket vérszegénység, sokk, a vér fokozott intravaszkuláris koagulálhatósága váltja fel. A súlyos eseteket a vesékben és a májban bekövetkező változások jellemzik.

A harapás helye úgy néz ki, mint két kis seb. A mérgezés idején egy személy éles és erős fájdalmat érez, és az érintett terület néhány percen belül kipirosodik és megduzzad. A duzzanat a sérülés helyén és felette terjed. Minél távolabb van a harapás a fejtől, annál kevésbé tekinthető veszélyesnek. A tavaszi szezonban a vipera méreg mérgezőbb, mint nyáron.

Ha Önt vagy valakit, akit ismer, megharapott egy vipera, meg kell tennie azonnal mentesítse a sebet a méregtől. Ha nincs seb vagy egyéb elváltozás a szájban, a méreg szívással eltávolítható. Ehhez nyissa ki a sebet a körülötte lévő bőrredők megnyomásával, amíg vér meg nem jelenik. Kezdje el szívni a mérget, és köpje ki a mérgező anyagot. Ezt 10 percen belül meg kell tenni, de ha duzzanat jelentkezik, hagyja abba az eljárást. Öblítse ki a száját kálium-permanganát oldattal vagy tiszta vízzel.

Nem kell attól tartani, hogy a beszívott méreg káros, mert ilyenkor rendkívül kis adag méreg kerül a szervezetbe, ami biztonságos az ember számára. Ha időben reagál, és azonnal elkezdi kiszívni a mérget a sebből, akkor a mérgező anyag akár felét is eltávolíthatja. Az érintett területet fertőtlenítőszerrel kezeljük, a harapás helyét pedig jóddal, briliánszölddel vagy alkohollal kell bekenni. Húzza meg az érintett területet egy szoros steril kötéssel.

Rögzítse az érintett végtagothogy helyben maradjon. Távolítson el minden mozgást, mert ebben az esetben a mérgező anyag gyorsan behatol a vérbe. Az áldozatnak sok vizet kell inni, emellett be kell vennie az antihisztaminok bármelyikét: tavegil, suprastin, difenhidramin és mások.

Mit ne tegyünk, ha megcsípett egy vipera:

• alkoholt szedni;
• cauterizálja az érintett területet;
• vágja le a sebet vagy fecskendezzen bele kálium-permanganátot;
• alkalmazzon érszorítót a harapás helyére.

Az elsősegélynyújtás után a lehető leghamarabb orvoshoz kell juttatnia. A kórházban az áldozatot speciális szérummal fecskendezik be, amely semlegesíti a mérgező anyagot.

Annak ellenére, hogy a vipera harapása következtében bekövetkezett haláleseteket jó ideje nem jegyezték fel, a mérge egészségügyi problémákat okozhat. Ezért kell elég gyorsan reagálni, és mindenképpen orvoshoz kell menni.