Hogyan lehet leszoktatni egy kiskutyát a harapásról

Szinte minden kölyökkutya harap, amikor a gazdájával játszik. Elég fájdalmasak a kiskutya harapásai? Hogyan lehet leszoktatni egy kiskutyát a harapásról a játékban? És meg kell csinálni?

A kinológiában, főleg a hazaiban nagyon sokáig az volt a vélemény, hogy ne játsszunk a kutyánkkal kézzel, mert ez állítólag megtanítja harapni. A legújabb világtrendek olyanok, hogy ma már a behavioristák (viselkedésspecialisták) és a trénerek éppen ellenkezőleg, azt hangsúlyozzák, hogy a kutyusunkkal kéz segítségével kell játszani, szükséges, hogy a kutyus megtanulja harapni a kezünket.

Hogyan, kérdezed? Nagyon hülyén hangzik!

De van egy fontos szempont.

Miért harap a kiskutya a játékban?

És miért van szükségünk arra, hogy a kölyökkutya továbbra is a kezével játsszon?

A helyzet az, hogy amikor egy kiskutya hozzánk jön, ugyanúgy próbál velünk játszani, mint az alomtársaival. Hogyan tud játszani egy kiskutya? Tud játszani az első mancsával és a fogaival. A kölykök pedig általában harapás, felzárkózás, verekedés segítségével játszanak egymás között.

A kölykök elég erősen harapnak, de a kutyáknak egyszerűen nincs olyan fájdalomküszöbük, mint az embereknek. És amit a másik kölyökkutya játéknak érzékel, azt mi emberek, bőrünkkel és fájdalomküszöbünkkel fájdalomként érzékeljük. De a kiskutya nem tudja! Vagyis nem azért harap meg minket, hogy bántson, hanem így játszik.

Ha abbahagyjuk a játékot, megtiltjuk a kedvencünknek, hogy a kezünkkel játsszon, akkor a baba végül nem kap visszajelzést. Nem érti, milyen erővel tudja összeszorítani az állkapcsát, hogy velünk játsszon és harapást jelezzen, ugyanakkor ne harapjon, ne tépje fel a bőrt, ne ejtsen sebet.

Van egy olyan vélemény, hogy ha egy kölyökkutya nem rendelkezik ezzel a tapasztalattal, akkor nem értjük, hogy egy ember más faj, és egy embert meg lehet harapni, de ezt másképp kell csinálni, más állkapocsszorító erővel, akkor mi magunk alakítjuk ki annak a valószínűségét, hogy ha a kutyánk, ha valami nem tetszik, akkor nagy valószínűséggel nagyon fájdalmasan fog harapni. És beszélni fogunk arról, hogy a kutyának van agressziós problémája, és meg kell oldanunk ezt a problémát.

Ha kölyökkoruktól kezdve kéz segítségével játszunk a kutyusunkkal, és megtanítjuk ezt óvatosan csinálni, akkor nincs ilyen kockázat.

Hogyan tanítsuk meg egy kiskutyát, hogy óvatosan játsszon a kezével?

Ha a kutyus óvatosan játszik, vagyis akkor is, amikor harap, karmolást érezünk, de nem nagyon fáj, a kutyus nem szúrja át a bőrünket, veszünk ilyen játékokat, játszunk tovább. Ha a kölyökkutya túl erősen megragadott minket, megjelöljük, például elkezdjük kimondani a „Fáj” jelzőt, és leállítjuk a játékot.

Ha van egy kiskutyánk a „Fáj” szóra, aki abbahagyja a harapást, hallgat ránk és finomabban játszik tovább, akkor folytatjuk a játékot. Azt mondjuk: „Jól van, jó”, és folytatjuk a játékot a kezünkkel. Ha a „Fáj” parancsra figyelmen kívül hagy minket és megpróbál tovább rágni, leállítjuk a játékot, kihúzzuk az időt, átvisszük a kölyköt a szomszéd szobába, és szó szerint 5-7 másodpercre bezárjuk az ajtót. Vagyis megfosztjuk a kiskutyát attól a kellemes dologtól, ami az életében volt, egészen addig a pillanatig, amíg túlságosan fájdalmasan megharapott minket.

Természetesen 1-2 ismétlés erejéig a kölyökkutya nem tanulja meg ezt a tudományt, de ha rendszeresen játszunk kézzel, és a kölyökkutya megérti, hogy miután túlságosan fájdalmasan megragadja a kezünket, a játék leáll, megtanulja uralkodni magán és szabályozza az állkapcsok összenyomó erejét. A jövőben egyszerűen olyan kutyát kapunk, aki, ha valami kényelmetlen neki, megijed, ezt úgy mutatja meg, hogy nyugodtan a fogai közé veszi a kezünket, jelezve, hogy pillanatnyilag kényelmetlenül érezte magát. Számunkra ez annak a jele, hogy ki kell dolgozni ezt a helyzetet, hogy kutyánk ne féljen például az állatorvosi manipulációktól, de legalább ne kockáztassuk meg, hogy a kutya megharapott minket.

Sőt, ha a kutya a jövőben problémás viselkedést mutat, például félelmet, zajfóbiát vagy állatkerti agressziót, akkor gyakran a korrekciós módszerek közé tartozik a játékkal, étellel és mindig kézzel való játék, speciális játékok a gazdájával. Pl. a kutyánknak zajfóbiája van, tűzijáték lövöldözik, és úgy esett, hogy most kaja és játék nélkül mentünk ki. Ki kell alakítanunk kutyusunk szociális motivációját, hogy a kezünkkel tudjon játszani. Ebben az esetben pedig, ha nehéz helyzetbe kerülünk, de hirtelen nincs nálunk eledel, játék, hogy erősítsük kedvencünk helyes viselkedését, kézi játékok segítségével tudjuk megerősíteni, ill. a kutyusunk ezt már tudja. És kezek – mindig velünk vannak.

Az „Egy engedelmes kölyökkutya gond nélkül” videótanfolyamunkon többet megtudhat arról, hogyan neveljünk és képezzünk ki egy kiskutyát humánus módon.