A gazdi kutyája féltékeny más kutyákra?

Sokáig azt hitték, hogy a féltékenység kizárólag emberi érzés, mivel előfordulásához összetett következtetéseket kell levonni. Valójában a féltékenység a versenytárs (rivális) jelenlétéből fakadó fenyegetettség érzése, és ezt a fenyegetést nemcsak fel kell ismerni, hanem fel kell mérni annak mértékét, valamint előre kell jelezni a vele járó kockázatokat. És hol vannak a kutyák a „meztelen ösztönökkel”! Most azonban fokozatosan megváltozik a tudósok véleménye a kutyák pszichológiájáról és viselkedéséről. Különösen senki nem vitatja azzal a ténnyel, hogy a belső világuk sokkal bonyolultabb, mint azt az emberek korábban elképzelték. A gazdi kutyája féltékeny más kutyákra?

Fotó: wikimedia.org

Van-e féltékenység a kutyákban?

Egy időben még Charles Darwin is felvetette a féltékenység jelenlétét a kutyákban, és az biztos, hogy a legtöbb gazdi nem csak más állatokra, hanem az emberekre is megoszthatna történetet arról, hogy a kutyák mennyire féltékenyek rájuk. Ebben a témában azonban nem készültek tanulmányok, és ezek nélkül a feltevéseink sajnos csak feltételezések. De a közelmúltban a helyzet megváltozott.

Christine Harris és Caroline Prouvost (University of California) úgy döntöttek, hogy megvizsgálják a féltékenység létezését a kutyákban, és kísérletet végeztek.

A kísérlet során három helyzetet kínáltak a gazdiknak és a kutyáknak:

1. A gazdik figyelmen kívül hagyták kutyáikat, ugyanakkor egy játékkutyával játszottak, aki „tudta, hogyan kell nyafogni, ugatni és farkcsóválni.
2. A tulajdonosok figyelmen kívül hagyták kutyáikat, de kapcsolatba léptek egy halloween tök babával.
3. A gazdik nem figyeltek a kutyákra, ugyanakkor felolvastak egy gyerekkönyvet, amely egyúttal dallamokat is játszott.

A kísérletben 36 kutya-gazdi pár vett részt.

Nyilvánvaló, hogy a 2. és 3. helyzetet kizárólag azzal a céllal hozták létre, hogy elválasztsák a féltékenységet a figyelemigényektől, mert a féltékenység nemcsak a partnerrel való kommunikáció szomjúságát jelenti, hanem egy másik lény fenyegetésének tudatát is.

A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy azok a kutyák, amelyek megfigyelték a gazdi interakcióját egy játék kölyökkutyával, 2-3-szor kitartóbban próbálták felhívni magukra a figyelmet. Mancsukkal megérintették a személyt, bemásztak a hóna alá, beszorultak a gazdi és a játékkutya közé, sőt meg is próbálták megharapni. Ugyanakkor csak egy kutya próbált megtámadni egy tököt vagy egy könyvet.

Vagyis a kutyák riválisként érzékelték az „élő” játékot, és mellesleg úgy próbáltak kölcsönhatásba lépni vele, mint egy másik kutyával (például szimatolni a farok alatt).

A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a féltékenység nem csak az emberekben rejlő érzés.

Fotó: nationalgeographic.org

Miért féltékenyek a kutyák más kutyákra?

A féltékenység a versenytárs jelenlétével társul. A kutyák pedig szinte mindig versenyeznek egymással bizonyos erőforrásokért. Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy a tulajdonos a fő erőforrás, akinek a javára más erőforrások elosztása is múlik, a féltékenység oka nyilvánvalóvá válik.

Végül a gazdi és a versenytárs kapcsolatai arra késztethetik a riválisokat, hogy megszerezzék a kutya szívének oly kedves források egy részét, amelyek között sok kutya számára a gazdival való kommunikáció sem utolsó. Hogy engedhet meg egy önmagát tisztelő kutya ilyesmit?