2012-ben a perzsa macskám meghalt – 14 éves volt. És úgy döntöttem, hogy többé nem kötődöm az állatokhoz (nagyon nehéz elveszíteni őket). Két évig gyászolt. Ez idő alatt nyugdíjba vonult, felnevelte az unokáját… és szeretett volna egy kutyát. Egy évig keresgélt az interneten (hirdetéseket adott). És így Odnoklassnikiben megláttam egy fényképet az egyik barátomtól a Hajléktalan Állatok csoportból, és eltűntem… és most sírok…
Az elmúlt évek magasságából most már tudom, mi a szerelem első látásra. Féltem, hogy nem tudom felvenni. Írtam a kép alá kommentbe, válaszoltak, telefonáltak, és 50 perc múlva a boldogság megtelepedett a házamban Musya néven – a szerelem kölcsönös volt. Állandóan együtt vagyunk, sokat sétálunk (zöld zónában lakunk tavasszal) – van hova megfordulni. Musya nagyon aktív vadásznak bizonyult. Parancsra tanítottam (elemi), póráz nélkül tudunk járni. 7 kg-ot fogytam 16 hónap ilyen séták alatt. Bármilyen időben sétálunk – ezért van Musyának gardróbja. Vettem pár dolgot, aztán elkezdtem magam varrni. Hamis szerénység nélkül – környékünkön a Musya a legdivatosabb (imádja a bókokat). A tervekben több téli báránybőr kabát és farmer nyárra. November 29-én volt másfél év közös életünk – egy pillanat alatt elrepültek. Rájöttem, hogy életem közel 62 évén át igazán boldog voltam, és teljes harmóniában voltam önmagammal szeretett Musyámmal. Fiatalkoromban voltak kutyáim – klub, divatosak (akkoriban), és nekem úgy tűnt, hogy ők a legjobbak… De Musya, egy lélek, aki szenvedett, olyan hálás, olyan gyengéd, olyan szerető… Amikor kilépek a házból (akár 15 percre, akár 3 órára), úgy üdvözöl, mintha háborúba mentem volna… megcsókol, papucs az ajtóban – „hála Istennek, visszatértem”. Nagyon sok ismeretség volt a kutyabarátok között. Vannak menhelyekről, leletekről is. Musya szelektíven barátkozik (nem szereti az agresszív kutyákat). A kicsiket pártfogolja, valahol még féltékeny is. Nem szereti, ha 3-nál több kutya sétál – itt lehet mondani: „A tűzmadarak nem falkában repülnek” – mindig oldalra mozdulnak. Félig suttogva megértjük egymást és boldogok vagyunk együtt! Azt gondolom, hogy a hideget és az éhséget megélt kutyából lesz a legjobb barát, a legodaadóbb lény. Nem csoda, hogy egy híres ember azt mondta: "Minél jobban ismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyákat."