Platina barbus

A szumátrai barbó (albínó), tudományos neve Systomus tetrazona, a Cyprinidae családba tartozik. Ez az alfaj a szumátrai Barbus szelekciójának eredménye, amely új testszínt kapott. A sárgától a krémesig terjedhet, színtelen csíkokkal. Elődjéhez képest a szín mellett az is különbség, hogy az albínóknak nincs mindig kopoltyúfedője. Egyéb elterjedt nevek: Golden Tigris Barb, Platinum Barb.

A legtöbb esetben a szelekció során a halak megkövetelik a fogva tartás körülményeit, mint minden mesterségesen tenyésztett állatnál. Az Albino Barbus esetében ez a helyzet elkerülhető; nem kevésbé strapabíró, mint a Sumatran Barbus, és kezdő akvaristáknak is ajánlható.

Követelmények és feltételek:

• Az akvárium térfogata - 60 litertől.
• Hőmérséklet – 20-26°C
• pH-érték - 6.0-8.0
• Vízkeménység – lágytól közepes keménységig (5-19 dH)
• Aljzattípus – homokos
• Világítás – közepes
• Brakvíz – nem
• Vízmozgás – mérsékelt
• Méret - legfeljebb 7 cm.
• Étkezés – bármilyen
• Várható élettartam - 6-7 év

Habitat

A szumátrai hegyet először 1855-ben írta le Peter Bleeker felfedező. A természetben a halak Délkelet-Ázsiában, Szumátra és Borneó szigetein találhatók; században a vadon élő populációkat Szingapúrba, Ausztráliába, az USA-ba és Kolumbiába vitték. A Barbus az átlátszó, oxigénben gazdag erdei patakokat részesíti előnyben. Az aljzat általában homokból és sziklákból áll, sűrű növényzettel. Természetes környezetben a halak rovarokkal, kovamoszatokkal, többsejtű algákkal és kis gerinctelenekkel táplálkoznak. Az albínó barbusz a természetben nem fordul elő, mesterségesen tenyésztik.

Leírás

Az albínó tüske lapos, lekerekített testű, magas hátúszóval és hegyes fejjel. A halaknak gyakran nincs vagy szinte nincs kopoltyútakarója – ez a szelekció mellékterméke. Méretei szerények, kb 7 cm. Megfelelő gondozás mellett a várható élettartam 6-7 év.

A hal színe a sárgától a krémesig változik, vannak ezüstös árnyalatú alfajok. A testen fehér csíkok láthatók – a szumátrai Barbus öröksége, benne feketék. Az uszonyok hegye vöröses, ívási időszakban a fej is vörösre festett.

Élelmiszer

A Barbus mindenevő fajokhoz tartozik, szívesen használ száraz ipari, fagyasztott és mindenféle élő élelmiszert, valamint algákat. Az optimális étrend a különféle pelyhek, alkalmanként hozzáadott élő ételek, például vérférgesség vagy sós garnélarák. A hal nem ismeri az arányérzéket, annyit eszik, amennyit adsz neki, ezért tarts megfelelő adagot. Naponta 2-3 alkalommal kell etetni, minden adagot 3 percen belül el kell fogyasztani, így elkerülhető a túlevés.

Karbantartás és gondozás

A hal nem igényes a tartási körülményekre, az egyetlen fontos követelmény a tiszta víz, ehhez produktív szűrőt kell felszerelni, és kéthetente a víz 20-25%-át édesvízre kell cserélni. A szűrő egyszerre két problémát old meg: eltávolítja a lebegő anyagokat és a káros vegyszereket, valamint vízmozgást hoz létre, ami lehetővé teszi, hogy a halak jó formában legyenek, és élénkebben mutassák színüket.

A Barbus szívesebben úszik a nyílt területeken, ezért hagyjon szabad helyet az akvárium közepén, és ültessön növényeket sűrűn a szélein egy homokos aljzatba, ahol el tud bújni. Az uszadékfa darabok vagy gyökerek remek kiegészítői lesznek a dekorációnak, és az algák növekedésének alapjául is szolgálnak.

Kívánatos, hogy a tartály hossza meghaladja a 30 cm-t, különben egy ilyen aktív hal számára egy kis zárt tér kellemetlenséget okoz. Az akváriumon lévő fedél megakadályozza a véletlen kiugrást.

Társadalmi viselkedés

Kicsi, mozgékony iskolai hal, a legtöbb akváriumi halhoz alkalmas. Fontos feltétel, hogy legalább 6 egyedet tartsunk egy csoportban, ha kisebb az állomány, akkor a lomha halaknál vagy a hosszú uszonyú fajoknál gondok kezdődhetnek – a tüskék üldözik és néha lecsípik az uszonyok darabjait. Egy nagy állományban minden tevékenységük egymásra megy, és nem okoz kényelmetlenséget az akvárium többi lakójának. Ha egyedül tartják, a hal agresszívvé válik.

Szexuális különbségek

A nőstény túlsúlyosnak tűnik, különösen az ívási időszakban. A hímeket élénk színük és kisebb méretük különbözteti meg; íváskor fejük kipirosodik.

Tenyésztés / tenyésztés

Az albínó tüske 3 cm-nél hosszabb testhossznál válik ivaréretté. A párzás és ívás jele a víz hidrokémiai összetételének megváltozása, lágynak (dH 10-ig), enyhén savasnak (pH kb. 6.5) kell lennie 24-26 °C hőmérsékleten. Hasonló feltételeket javasolt létrehozni. egy további tartályban, ahol aztán a hím és a nőstény leül. Az udvarlási rituálé után a nőstény körülbelül 300 petét tojik, a hím megtermékenyíti, később a pár visszaültetik az akváriumba, mivel hajlamos megenni a petéit. Az ivadék etetéséhez speciális táplálékra van szükség – mikrotáplálékra, de óvatosan kell eljárni, az el nem fogyasztott maradékok gyorsan szennyezik a vizet.

Betegségek

Kedvező körülmények között egészségügyi problémák nem lépnek fel, ha a víz minősége nem megfelelő, a Barbus sebezhetővé válik a külső fertőzésekkel szemben, elsősorban a pajzsmirigy-gyulladással szemben. További információk a betegségekről az „Akváriumi halak betegségei” részben találhatók.

Jellemzők

• Legalább 6 egyedből álló nyáj
• Agresszívvé válik, ha egyedül tartják
• Fennáll a túlevés veszélye
• Más halak hosszú uszonyait károsíthatja
• Ki tud ugrani az akváriumból