A farkas nem olyan ijesztő… 6 mítosz a farkasokról

Gyerekkorunk óta halljuk, hogy a farkasok ragadozók, akik mindenkit megölnek, akinek a foga lesz. Még az altatódalban is elhangzik, hogy valami szürke felső biztosan megharapja a gyereket az oldalán. De vajon a farkas olyan ijesztő, mint gondoltuk, és mit tegyünk, ha egy jóképű szürke férfival találkozunk az erdőben?

Fotó: farkas. Fotó: flickr.com

Mítoszok és tények a farkasokról

1. tévhit: A farkassal való találkozás halálos az emberek számára.

Ez nem igaz. Például Fehéroroszország statisztikái, ahol sok a farkas, azt mutatják, hogy az elmúlt 50 évben egyetlen ember sem halt meg ennek a ragadozónak a támadásában. Egy farkasra elvileg nem jellemző, hogy megtámadja az embereket, ez nem tartozik a szokásai közé. Sőt, igyekeznek minél távolabb maradni az emberektől, és mindenképpen kerülni kell a velük való érintkezést. A farkasok gyakran látnak embereket, de láthatatlanok maradnak számukra.

2. tévhit: Minden farkas veszett

A farkasok között valóban előfordulnak veszett állatok. Ez azonban nem szabály, hanem kivétel. Veszélyes járványügyi helyzet esetén az Egészségügyi Minisztérium beszél róla. És ebben az esetben az erdőben sétálva vigyázni kell: a veszett állatokat, sajnos, a betegségek irányítják.

A farkasok egyébként ritkábban kapnak veszettséget, mint a mosómedve vagy a róka. 

3. tévhit: A farkasok csak a vadonban találhatók.

Az erdőben a farkasok szeretnek az emberek által kitaposott ösvények közelében heverni: így figyelik és irányítják a történéseket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy zsákmányolják az embereket: nem követik az embert és nem közelednek hozzá. Egy fiatal farkas azonban kíváncsiságból követheti az embert, de mégsem jön a közelébe.

Fotó: farkas. Fotó: pixabay.com

4. tévhit: Farkasok veszik körül az emberek házait, üvöltenek éjszaka és ostromot tartanak

A farkasok ilyen viselkedése csak a mesékben és a fantasy történetekben található meg. A farkasok nem veszik körül az ember lakását, és még kevésbé tartják ostromot.

5. tévhit: A farkasok bejutnak az istállókba, és elpusztítják a háziállatokat.

A farkasok nem szeretik az épületeket és általában a zárt tereket. Még az elhagyott tehénistállókban sem, ahol nincs ajtó, a farkasok nem mennek be. De azok az állatok, amelyeket az emberek felügyelet nélkül hagytak (különösen azok a kutyák, amelyek élelmet keresve kóborolnak a környéken), valóban az éhes farkasok áldozataivá válhatnak.

Bár a farkasok általában nem vadásznak emberi lakhely közelében, vannak olyan egyedek, amelyek háziállatokra „szakosodtak”. Ez azonban csak ott fordul elő, ahol nagyon kevés a „természetes” préda a farkasok számára. De ez annak a hibája, aki elpusztítja a patás állatokat. Ha van elegendő vadon élő patás, a farkasok levadászják őket, és nem közelítik meg az emberi lakhelyet.

A farkasok emberi lakhelyre való „csalogatásának” másik módja az írástudatlanul szervezett szarvasmarha-temetők, szemétlerakók és más olyan helyek, ahol az élelmiszer-hulladék felhalmozódik. Ez is az ember hibája.

6. tévhit: A farkasok miatt a patás állatok populációja szenved: jávorszarvas, őz stb.

A patás állatok állománya az ember hibája miatt szenved – különösen az orvvadászok vagy az ellenőrizetlen vadászat miatt. A farkasok nem képesek kritikusan csökkenteni a jávorszarvasok, őzek vagy szarvasok számát. Ennek bizonyítéka a csernobili zóna, ahol a jávorszarvas és a szarvas – a farkasok fő zsákmánya – nagyon jól érzi magát, bár ott sok a farkas.

A képen: egy farkas. Fotó: flickr.com

Mit tegyünk, ha találkozunk egy farkassal?

„A farkassal való találkozáskor örülni kell” – viccelődnek a szakértők. Végül is nem olyan gyakran lehet találkozni ezzel a gyönyörű és óvatos fenevaddal.

De ha mégis farkast lát, csak nyugodtan menjen a másik irányba, ne szaladjon, ne tegyen olyan hirtelen mozdulatokat, amelyek fenyegetőnek tűnhetnek az állat számára, és minden rendben lesz.

A farkas nem olyan ijesztő, mint azt gondoltuk róla.