Teknőspáncél: mi ez és miért van szükség rá?

A különféle hüllők közül a legcsodálatosabb állat a teknős, amely mindig a kagylóházában él. Radikálisan megváltoztatja a test szerkezetét, a csontvázat és az izomrendszer fejlődését. A kemény stratum corneum jelenléte az állat felszínén sok kérdést vet fel. Például hogyan van elrendezve egy teknős héja és miből áll?

Történelmi tények: honnan származik a héj?

A teknőspáncél védelmet nyújt az ellenségekkel szemben, amelyekben mindig el tud bújni. Ez egy igazi páncél, megbízhatóan védi az állatot. A héj két lemezből áll (felső és alsó), amelyeket összeolvasztott bordák támasztanak alá. Ez erős szerkezetet hoz létre, amely ellenáll a nagy terheléseknek.

A héj kialakulása fokozatosan ment végbe. Tekintettel arra, hogy a teknősök ősi állatok, amelyek a jura időszakból (200 millió évvel ezelőtt) származnak hozzánk, feltételezhető, hogy eredetileg más szerkezetűek voltak. 2008-ban kínai szakértők egy „félhéjú fogazott teknős” csontvázára bukkantak. A teknőspáncél az evolúció során jelent meg, és eleinte csak a felső része, a karpasz fejlődött ki.

A tudósok megtalálták a teknőscsalád közeli rokonainak maradványait, amelyek különböztek:

• módosított, nem olvasztott bordák;
• erős karmok;
• fejlett mellső végtagok.

A nem összeolvadt bordák nem nyújtottak megbízható védelmet, de lehetővé tették, hogy a tüdő megteljen levegővel. Feltehetően a permi kihalás idején, amikor a sötétség és a lehűlés beállt a bolygóra, a szárazföldi teknősök ősei a föld alá bújtak, és lyukat ástak. A csontváz és az erős izmok segítették a talaj ásását a kotrógép elvén.

Idővel a bordák elkezdtek összenőni, és az állat fokozatosan hozzászokott testének felépítéséhez, új légzés- és mozgásrendszert sajátított el. Az összeolvadt bordák lehetővé tették a „ház” felső és alsó részének egyetlen egésszé egyesítését, és a héj szükségessé vált a teknős számára a védelem érdekében.

Ez érdekes: sikerült egy másik ősfaj maradványait megtalálni, és a szemüregeket körülvevő csontokból nyilvánvalóvá vált, hogy az állatok az idő nagy részét sötétben töltötték. Ez megerősíti a földalatti életmód hipotézisét.

A héj szerkezete

A teknős héja alatt van a gerinc, amely ív alakú, kifelé ívelt. Bordák csatlakoznak hozzá, amelyek alsó részükön a kulcscsontokhoz kapcsolódnak. A karpax (az ún. teknőspáncél hátsó része) és a plasztron (alsó rész) biztonságosan rögzítve van a csontvázhoz, és a bordák által rögzített helyzetben tartják őket, így a hüllőt nem lehet „kirángatni a ház". Egy teknős nem tud héj nélkül élni. Csak három nyílása van a fejnek, a lábaknak és a faroknak, amelyek képesek befelé húzódni.

A teknőspáncél szerkezete és a váz sajátosságai a legtöbb hasizom sorvadását okozták, de a nyak és a lábak izmos váza jól fejlett, ami lehetővé teszi, hogy mozgás közben komoly terhelést is elviseljen. A keratinizált bevonat nagyon tartós, és az állat súlyánál 200-szor nagyobb súlyt is elbír.

Egyes egyedek sajátossága, hogy a karpaxot a plastronhoz húzzák, létrehozva a teknős háti pajzsát, amely alatt teljesen biztonságban érzi magát, elrejtőzik benne. Más funkciókat is ellát, védi a testet a túlzott hőtől vagy a hő hiányától.

Megjegyzés: A páncél bordáit idővel koncentrikus vonalak borítják. Nekik köszönhetően a herpetológusok meghatározzák az állat korát és egészségi állapotát.

A teknősbékahéj sűrű csontos lemezekből áll. A teknős páncélján a lemezek rendezetten vannak elrendezve:

• gerinc vagy középső sor;
• oldalsó, a gerinc oldalain található;
• éllemezek.

Kívül a carpaxot egy újabb keratinizált lemezréteg borítja, véletlenszerűen elhelyezve. Általában ez lehetővé teszi egy erős csonthéj kialakítását. A szárazföldi hüllőknél kupolás, a vízi hüllőknél áramvonalasabb alakja van.

A plasztront 9 csontlemez alkotja, amelyek közül 4 páros. A kilencedik az elülső közepén található, a legnagyobb lemezek. A plasztron a mellső végtag övének és a hozzá kapcsolódó bordáknak anatómiai kiegészítése. Szárazföldi formákban masszív és strapabíró, vízi formákban világosabb kereszt alakú lemezekre módosul.

Megjegyzés: A teknős héja nem teljesen keratinizálódott, idegeket és ereket tartalmaz. Ütés vagy sérülés esetén az állat megsérül és fájdalmat érez.

A héj szilárdsága és színe

A teknős héjának tartóssága az állat konkrét fajától, méretétől és élőhelyétől függ. De nem nevezhető áthatolhatatlannak. Ezt használják a madarak és a ragadozók, amelyek leejtik az állatot a magasból. Ugyanakkor a „védőhéj” szétreped, és már fogyasztható is a finomság.

Ha a hüllő fogságban él, akkor le lehet ejteni, megütni, megcsípni az ajtónál. Mindez sérülésekhez vezet, mivel az anyag, amelyből a teknőspáncél készül, nem páncél a szó szó szoros értelmében.

Ez érdekes: A természetben van egy rugalmas teknős, amelyet puha héj borít. Kis testű (legfeljebb 20 cm) afrikai sziklák és szavannák lakója.

Veszély esetén a szikla legszűkebb résébe tud beszorulni és onnan a ragadozó nem tudja kirángatni.

A szarvas búbok színe és mintázata változatos, fajtól és az egyed nevétől függ. A rajznak köszönhetően biztosan megmondható, hogy egy adott állat melyik fajhoz tartozik. Az orvvadászok továbbra is vadásznak egy teknősre, gyönyörű, sokszínű pajzsok páncéljában. A kürt alakzatokat szemüvegkeretek, -tokok, késnyelek és egyéb tárgyak készítésére használják.

Hogyan alakul ki a héj a teknősbébieknél?

A hüllők nem törődnek a babáikkal. A kikelt kölykök az ösztönök szintjén a tengerbe vagy a szárazföldi menedékbe futnak. Ebben az időszakban nagyon sérülékenyek, bár a teknősök héjjal születnek. De a „védőhéj” még nem alakult ki kellően, és az „ínyencek” (madarak, rákok, mosómedvék) szívesen megeszik a gyerekeket.

Önállóan alkalmazkodnak a környezetben, és a teknős héja a növekedésével egyidejűleg alakul ki, ami körülbelül 10 évig tart, amíg az állat felnőtté válik. Új pajzsok kezdenek növekedni a széleken. A fiatal egyének lemezei között széles rések vannak, így a „páncél” nem rendelkezik nagy szilárdsággal. Ezután a ferde lemezek mérete növekedni kezd, és fokozatosan bezárul. Így nő a teknős héja.

Háziállatoknál néha lehetséges „piramisszerű” növekedése, ami patológia. Ez a keratin helytelen lerakódásának köszönhető - a fehérje, amelyből a kanos lemezek keletkeznek. Lehetnek foltok vagy elszíneződés: ez fertőzés kialakulását jelzi. A hüllőkre jellemző a reparatív regeneráció, melynek során a sérült területek öngyógyulásra képesek.

Ez érdekes: A teknős „kupolájának” összetételében foszfor található. Ha egy állat sokáig sütkérez a napon, éjszaka képes ragyogni, így elárulja az állat helyét.

Különbségek a szárazföldi és tengeri teknősök héjának szerkezetében

A tengeri fajok csontvázának szerkezete nem sokban különbözik szárazföldi rokonaiktól. Minden teknősnek van héja, de szerkezete némileg eltér a víz és a szárazföld lakóitól. A szárazföldi hüllőknél nagyon tartós. Ez egy tömör páncél, amelynek domború szerkezete van.

Mi a héja a vízi környezetben élő teknősnek? A tengeri életben terjedelmes és lapos. A tengeri teknős fejlődése során egy könnycsepp alakú keretet fejlesztett ki, amely áramvonalas és lehetővé teszi a gyors mozgást a vízrétegekben. Mivel a héj lapos, és a tengeri élőlények feje és uszonyai nagyok, nem tudja elrejteni őket. A gyorsaság az állat biztonságának és táplálékszerzési képességének kulcsa. Az első békalábok nagyobbak és erősebbek, mint a hátsók, segítik a hüllő gyorsabb mozgását.

Ez érdekes: a tengeri lakosok meglehetősen nagyok. Sok tengeri ragadozó számára „túl kemények”, mivel nem képesek lenyelni egy hatalmas hüllőt.

A tengeri egyedek közül a bőrhátú teknős kiemelkedik sajátos felépítésével, ezért külön alfajba tenyésztik. Uszonyaiban nincsenek karmok, a páncélozott kanos lemezeket bőrszerű bőrréteg váltja fel. Ez a teknős alfaja héj nélkül is élhet. De ez az egyetlen és egyedülálló állat, amelyhez hasonló nem létezik.

A kagyló a teknős „hívókártyája”. Ez a szokatlan hüllő házával mindenfelé sétál. A 200 millió évvel ezelőtt megjelent állat folytatja lassú útját a bolygón. Most már tudjuk a választ arra a kérdésre: miért van szüksége egy teknősnek kagylóra.