Segítünk azoknak, akiket mások elhagytak

• Hogyan kezdődött a „Timoshka” menhely története?

– A „Timoshka” menhely története több mint 15 évvel ezelőtt kezdődött az első megmentett élettel. Aztán találtam egy leütött kutyát az út szélén. Meglepetésemre több állatorvosi rendelőben megtagadták a segítségünket. Senki sem akart vacakolni. Így ismerkedtünk meg Tatyanával (ma a Timoska Menhely társalapítója), az egyetlen állatorvossal, aki vállalta, hogy segít és talpra állította a szerencsétlen állatot.

Egyre több mentett állat volt, és irracionálissá vált átmeneti túlexponálásra helyezni őket. Arra gondoltunk, hogy létrehozzuk a saját menedékünket.

Az évek során sok mindenen mentünk keresztül együtt, és igazi családdá váltunk. A „Timoshka” menhelynek köszönhetően több száz állatot mentettek meg és csatoltak a családokhoz.

• Hogyan kerülnek az állatok a menhelyre?

– Már az utunk elején elhatároztuk, hogy segítünk a súlyosan sérült állatokon. Akiket mások elutasítanak. Akinek más nem tud segíteni. Leggyakrabban állatok – közúti balesetek vagy emberi bántalmazás áldozatai, rákos betegek és gerincsérültek. Az ilyen emberekről azt mondják: „Könnyebb elaltatni!”. De mi másként gondoljuk. 

Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a segítségre és az életre. Ha van egy halvány remény is a sikerre, harcolni fogunk

Leggyakrabban az állatok egyenesen az út széléről érkeznek hozzánk, ahol gondoskodó emberek találnak rájuk. Előfordul, hogy maguk a tulajdonosok egy bizonyos életszakaszban egyszerűen elhagyják kedvenceiket, és a hidegben a menhely kapujához kötik őket. Egyre gyakrabban működünk együtt önkéntesekkel Oroszország más városaiból, ahol az állatorvosi ellátás szintje olyan alacsony, hogy akár egy kisebb sérülés is az állat életébe kerülhet.

• Adhat valaki házi kedvencet menhelyre? Köteles a menhelynek befogadnia állatokat a nyilvánosságtól?

„Gyakran megkeresnek minket azzal a kéréssel, hogy vigyünk menhelyre egy állatot. De mi egy magánmenhely vagyunk, amely kizárólag saját forrásaink és gondoskodó emberek adományai terhére létezik. Nem kötelesek befogadni a nyilvánosságtól az állatokat. Minden jogunk megvan az elutasításhoz. Erőforrásaink erősen korlátozottak. 

Segítünk az élet és halál küszöbén álló állatokon. Olyanokat, amelyek senkit nem érdekelnek.

Ritkán vállalunk egészséges állatokat, kölyökkutyákat és cicákat, alternatív gondozási lehetőségeket kínálunk, például átmeneti nevelőotthont keresünk.

• Hány kórterem van jelenleg a menhely égisze alatt?

– Jelenleg 93 kutya és 7 macska él állandóan a menhelyen. 5 gerincsérült kutyáról is gondoskodunk. Mindegyikük tökéletesen elsajátította a mozgást egy speciális kerekesszéken, és meglehetősen aktív életmódot folytat.

Szokatlan vendégek is vannak, például a kecske Borya. Néhány éve kimentettük egy állatsimogatóból. Az állat olyan siralmas állapotban volt, hogy alig tudott lábra állni. Egyedül a paták feldolgozása több mint 4 órát vett igénybe. Borya krónikusan alultáplált volt, és hulladékot evett.

Segítünk csincsillának, sündisznónak, degu mókusnak, hörcsögnek, kacsának. Milyen csodálatos állatokat nem dobnak ki az utcára! Számunkra nincs különbség a fajtában vagy az értékben.

• Ki vigyáz a háziállatokra? Hány önkéntese van a menhelynek? Milyen gyakran látogatják a menhelyet?

– Nagy szerencsénk van a menhely állandó dolgozóival. Csapatunkban két csodálatos dolgozó dolgozik, akik állandóan a menhely területén élnek. Rendelkeznek a szükséges állatorvosi ismeretekkel, és sürgősségi elsősegélyt tudnak nyújtani az állatoknak. De még ennél is fontosabb, hogy őszintén szeretik és törődnek vele minden egyes lófarkunkat, nagyon részletesen ismerik az ételek és játékok preferenciáit, és igyekeznek a legjobb ellátást biztosítani számukra. Gyakran még a szükségesnél is többet.

Van egy állandó önkéntesekből álló csoportunk. Leggyakrabban a sérült állatok szállításában van szükségünk segítségre. Lehetetlen megjósolni, mikor érkezik egy újabb segítségkérő hívás. Mindig örülünk, ha új barátokat szerezhetünk, és soha nem utasítjuk el a segítséget.

• Hogyan vannak elrendezve a madárházak? Milyen gyakran takarítják a ketreceket?

„A kezdetektől fogva úgy döntöttünk, hogy a mi menhelyünk különleges lesz, más lesz, mint a többi. Szándékosan elhagytuk a szűk bekerítések hosszú sorait, és a tágas, egyéni sétálós házak javára választottuk.

A mi kórtermeink kettesben élnek, ritkán hárman egy zárt helyen. Az állatok jelleme és temperamentuma alapján választunk párokat. Maga a madárház egy különálló ház, kis bekerített területtel. A házi kedvenceknek mindig lehetőségük van kimenni, hogy kinyújtsák a mancsukat, és figyeljék, mi történik a területen. Minden házon belül vannak a lakók számának megfelelő fülkék. Ez a formátum lehetővé teszi, hogy a kutyáknak ne csak tágas, hanem meleg szállást is biztosítsunk. A legsúlyosabb fagyokban is jól érzik magukat kórtermeink. A burkolatokban a tisztítást szigorúan naponta egyszer végezzük.

A macskák külön szobában élnek. Néhány évvel ezelőtt egy közösségi finanszírozási platformnak köszönhetően összeget tudtunk gyűjteni a „Macskaház” megépítésére – egy egyedülálló tér, amelyet a macska minden igényét szem előtt tartva alakítottak ki.

• Milyen gyakran van kutyasétáltatás?

– Ragaszkodva ahhoz az elképzeléshez, hogy a Timoska menhely csak átmeneti otthon az állandó családhoz vezető úton, igyekszünk az otthonhoz minél közelebbi körülményeket teremteni. A lófarokunk naponta kétszer sétál. Ehhez a menhely területén 3 sétáló van felszerelve. A séta egy különleges rituálé, amelynek megvannak a maga szabályai, és minden kórtermünk betartja ezeket.

Fegyelem szükséges a kutyák közötti esetleges összetűzések elkerülése érdekében. A házi kedvencekhez hasonlóan kedvenceink is szeretik az aktív játékokat, különösen a játékokkal. Sajnos nem mindig engedhetünk meg magunknak ekkora luxust, ezért mindig nagyon szívesen fogadunk játékokat ajándékba.

• A menhely hivatalosan bejegyzett?

 – Igen, és számunkra ez elvi kérdés volt. 

Szeretnénk megcáfolni azokat a sztereotípiákat, amelyek a menhelyekről mint kétes, bizalmat nem keltő szervezetekről szólnak.

• Van a menhelynek közösségi oldala? Végez-e olyan kampányokat vagy rendezvényeket, amelyek célja az állatokkal való felelős bánásmód népszerűsítése?

„Enélkül most sehol. Ezenkívül a közösségi hálózatok jelentik a fő módja annak, hogy további finanszírozást és adományokat vonzanak. Számunkra ez a fő kommunikációs eszköz.

Menhelyünk aktívan részt vesz különféle akciókban, amelyek célja az állatokkal szembeni felelősségteljes hozzáállás elősegítése. Ilyenek például a Kotodetki, a Giving Hope alapok és a menhelyek számára takarmányt gyűjtő Rus élelmiszeralap részvényei. Bárki felajánlhat egy zacskó élelmet a menhelyek megsegítésére.

Nemrég volt egy csodálatos projektünk az egyik legnagyobb szépségipari vállalattal, az Estee Lauderrel, Day of Service néven. Most egy dobozt helyeztek el a menhelynek szánt ajándékok gyűjtésére a cég moszkvai központi irodájában, és az alkalmazottak rendszeresen meglátogatnak minket, és időt töltenek a kórtermeinkkel. Néhányan közülük állandó otthonra találtak.

• Hogyan szerveződik az állatjólét? Milyen forrásokon keresztül?

– Az állatok elhelyezését közösségi oldalakon megjelenő kiadványok és az Avito hirdetései révén végzik. Nagyszerű, hogy a közelmúltban számos speciális forrás létezik arra, hogy otthont találjanak a menhelyről származó állatok számára. Mindegyikre igyekszünk kérdőívet elhelyezni.

• Ki fogadhat örökbe házi kedvencet menhelyről? Megkérdezik a potenciális tulajdonosokat? Van velük megállapodás? Milyen esetekben tagadhatja meg a menhely egy kisállat átadását egy személynek?

– Menhelyről abszolút bárki vihet házi kedvencet. Ehhez útlevéllel kell rendelkeznie, és készen kell állnia a „Felelős karbantartás” szerződés aláírására. 

A potenciális tulajdonosjelölttel interjút készítenek. Az interjún igyekszünk kideríteni az illető csínját-bínját, valódi szándékait.

Az évek során, amíg itt élünk, számos kiváltó kérdést dolgoztunk ki. Soha nem lehet 2%-ig biztos abban, hogy egy hosszabbítás sikeres lesz. Gyakorlatunkban nagyon keserű csalódástörténetek voltak, amikor egy ideálisnak tűnő gazdi 3-XNUMX hónap elteltével visszaküldte kedvencét a menhelyre.

Leggyakrabban megtagadjuk az otthont, ha nem értünk egyet a felelősségteljes tartalom alapfogalmaiban. Egyáltalán nem adjuk a kisállatot falusi „önjárásra”, vagy „patkányfogásra” a nagymamánál. A macska jövőbeli otthonba való áthelyezésének előfeltétele az ablakokon lévő speciális hálók jelenléte.

•  Figyelemmel kíséri a menhely a kisállat sorsát az örökbefogadás után?

- Természetesen! Ez benne van abban a szerződésben, amit az állat családba adásakor kötünk a leendő tulajdonosokkal. 

Mindig átfogó segítséget és támogatást nyújtunk az új tulajdonosoknak.

Tanácsok az állat új helyhez való adaptálásához, milyen védőoltásokat és mikor kell tenni, hogyan kell kezelni a paraziták ellen, betegség esetén – melyik szakemberhez kell fordulni. Időnként költséges kezelés esetén anyagi támogatást is nyújtunk. Hogyan másképp? Igyekszünk baráti kapcsolatot fenntartani a tulajdonosokkal, de túlzások és teljes kontroll nélkül. 

Hihetetlen öröm csillogó jó üdvözletet kapni otthonról.

• Mi történik azokkal a súlyosan beteg állatokkal, amelyek menhelyre kerülnek?

– A „Complex Animals” a fő profilunk. A súlyosan sérült vagy beteg állatokat a klinika kórházába helyezik, ahol minden szükséges orvosi ellátásban részesülnek. Menhelyünk már számos moszkvai klinikán ismert, és készen áll az áldozatok fogadására a nap vagy az éjszaka bármely szakában. 

Jelenleg a legnehezebb feladatunk az, hogy pénzt találjunk a kezelésre. A moszkvai állatorvosi szolgáltatások költsége rendkívül magas, még a menhely kedvezményei ellenére is. Előfizetőink és minden gondoskodó ember segít.

Sokan célzott adományokat adnak a menhely részleteire, van, aki konkrét osztályok kezelését fizeti közvetlenül a klinikán, valaki gyógyszereket és pelenkákat vásárol. Előfordul, hogy előfizetőink kedvencei véradóvá válva mentik meg egy sérült állat életét. A helyzetek különböző módon alakulnak, de időről időre meggyőződésünk, hogy a világ tele van kedves és irgalmas emberekkel, akik készek segíteni. Hihetetlen!

A kezelés után általában menhelyre visszük az állatot. Ritkábban azonnal eláruljuk a klinikáról egy új családnak. Ha szükséges, Tanya (a menhely társalapítója, állatorvos, virológus és rehabilitációs szakember) kidolgozza a menhelyen történő későbbi rehabilitációs programot és egy gyakorlatsort. A menhely területén már sok állatot „jutunk eszünkbe” egyedül.

• Hogyan segíthet most egy hétköznapi ember a menhelyen, ha nincs lehetősége házi kedvencet vinni?

 – A legfontosabb segítség a figyelem. A közösségi oldalakon a hírhedt lájkok és újraposztolások mellett (és ez tényleg nagyon fontos) mindig örülünk a vendégeknek. Gyere, találkozz velünk és a lófarkakkal, sétálj vagy játssz a madárházban. Gyere a gyerekeiddel – biztonságban vagyunk.

Sokan azért nem akarnak menhelyre menni, mert félnek látni a „szomorú szemeket”. Felelősséggel kijelentjük, hogy a „Timoshka” menhelyen nincsenek szomorú szemek. Gondozottjaink valóban abban a teljes érzésben élnek, hogy már otthon vannak. Nem hazudunk. Vendégeink szívesen viccelődnek, hogy „nagyon jól élnek itt az állatai”, de természetesen a gazdi melegségét és szeretetét semmi sem pótolja. 

Soha nem utasítjuk vissza az ajándékokat. Mindig szükségünk van száraz és nedves élelmiszerekre, gabonafélékre, játékokra és pelenkára, különféle gyógyszerekre. Az ajándékokat személyesen is beviheti a menhelyre, vagy megrendelheti a kiszállítást.

• Sokan nem hajlandók anyagilag támogatni a menhelyeket, mert attól tartanak, hogy az alapok „rossz irányba” mennek el. Nyomon követheti valaki, hogy hová került az adománya? Van-e átlátható jelentés a havi bevételekről és kiadásokról?

„A menhelyekkel szembeni bizalmatlanság óriási probléma. Mi magunk is többször találkoztunk azzal a ténnyel, hogy a csalók ellopták fotóinkat, videóinkat, sőt kivonatainkat is a klinikákról, hamis oldalakon tettek közzé anyagokat a közösségi hálózatokon, és saját zsebükbe gyűjtöttek pénzt. A legrosszabb az, hogy nincsenek eszközök a csalók leküzdésére. 

Soha nem ragaszkodunk kizárólag az anyagi segítséghez. Adhatsz enni – osztály, felesleges ágyak, matracok, ketrecek – szuper, vidd el a kutyát orvoshoz – remek. A segítség eltérő lehet.

Általában adományokat nyitunk drága klinikai kezelésekre. Együttműködünk a legnagyobb moszkvai állatorvosi központokkal. Minden kimutatás, kiadási jelentés és csekk mindig a rendelkezésünkre áll, és közzétesszük közösségi oldalainkon. Bárki közvetlenül fordulhat a klinikához, és letétet helyezhet el a beteg számára.

Minél több projektet valósítunk meg nagy alapokkal, nemzetközi nagyvállalatokkal és közösségi finanszírozási platformokkal, annál nagyobb a bizalom a menedékben. E szervezetek egyike sem kockáztatja hírnevét, ami azt jelenti, hogy a menhelyre vonatkozó minden információt megbízhatóan ellenőriznek az ügyvédek.

• Mire van a legnagyobb szükségük az állatmenhelyeknek hazánkban? Mi a legnehezebb ebben a tevékenységben?

– Nálunk az állatokkal szembeni felelősségteljes hozzáállás fogalma nagyon rosszul fejlett. Talán a legújabb reformok és az állatkínzásért járó büntetések bevezetése megfordítja a helyzetet. Mindenhez idő kell.

A finanszírozáson kívül véleményem szerint a menedékházakból leginkább hiányzik a lakosság körében a józan ész. Sokan ostobaságnak és teljesen felesleges idő- és pénzpocsékolásnak tartják a hajléktalan állatok segítését. 

Sokaknak úgy tűnik, hogy mivel „menedék” vagyunk, az állam támogat minket, ami azt jelenti, hogy nincs szükségünk segítségre. Sokan nem értik, miért költenek pénzt egy állat kezelésére, ha olcsóbb az elaltatása. Sokan általában bioszemétként kezelik a hajléktalan állatokat.

A menhely vezetése nem csak munka. Ez egy elhívás, ez a sors, ez egy kolosszális munka a fizikai és pszichológiai erőforrások határán.

Minden élet felbecsülhetetlen. Minél előbb megértjük ezt, annál hamarabb változik a világunk jobbra.