Amiről a papagájok fecsegnek: ornitológusok új tanulmánya
A Texasi Egyetem kutatói a kis papagájok csikorgását hasonlították össze a baba beszédével.
Kiderült, hogy a fiókák szeretnek egyedül dumálni, amikor a többiek alszanak. Vannak, akik a szüleik után ismétlődnek. Mások saját természetes hangjaikat adják ki, amelyek semmihez sem hasonlítanak.
A papagájok általában életük 21. napjától kezdenek csacsogni.
De ez még nem minden. Az emberi csecsemőkben a stresszhormon serkenti a kommunikációs készségek fejlődését. Annak tesztelésére, hogy a stressz hogyan hat a papagájokra, az ornitológusok kortikoszteront adtak a fiókáknak. Ez a kortizol emberi megfelelője. Ezután a kutatók összehasonlították a dinamikát társaikkal – olyan csibékkel, akik nem kaptak kortikoszteront.
Ennek eredményeként a stresszhormont kapott fiókák csoportja aktívabbá vált. A csajok változatosabb hangokat adtak ki. E kísérlet alapján az ornitológusok arra a következtetésre jutottak:
A stresszhormon ugyanúgy befolyásolja a papagájok fejlődését, mint a gyerekeket.
Nem ez az első ilyen tanulmány. A venezuelai ornitológusok speciális PVC-csövekből készült fészkeket állítottak fel a biológiai állomáson, és apró videokamerákat rögzítettek, amelyek képet és hangot sugároztak. A csibék ezen megfigyeléseihez a Texasi Egyetem tudósai is csatlakoztak. Eredményeiket a Royal Society of London Proceedings of the Royal Society B folyóiratában tették közzé. Ez az Egyesült Királyság Tudományos Akadémiájának analógja.
Heti számunkban további híreket olvashat a háziállatok világából: