A sárkányok 10 fő típusa

A világ legtöbb népe körében talán az egyik legnépszerűbb mitikus lény a sárkány (hatalmas, szörnyű, nagyon vérszomjas, de mégis kimondhatatlanul gyönyörű).

A világ különböző részein a sárkányok eltérően jelennek meg (és ezért néha nagyon jelentős különbségek vannak egymástól – mind megjelenésükben, mind karakterükben).

De közös jellemzőik általában a hüllőtest felépítése, a fenomenális sebezhetetlenség, gyakran mágikus képességek és az elemek irányításának képessége.

Nagyon nehéz besorolni ezeket a legendás szörnyetegeket, mert a helyi mitológiai hagyomány akár egy régióban is akár több tucat sárkányfajról és alfajról tartalmazhat leírást (és különböző forrásokban még ugyanazon faj leírása is előfordulhat, hogy nem egybeesik, de akár közvetlenül ellentétes is lehet).

Ráadásul a sokunk által kedvelt fantasy műfaj a közelmúltban a „sárkány bestiáriummal” az amúgy is nagyon nehéz helyzethez igazította magát, bőkezűen hozzáadva még pár száz különféle sárkányszerű vadállatot – a kísértetiestől a mágikusig. fémes cyberpunk.

Nos, próbáljuk meg mindebből kiválasztani a tíz leghíresebbet.

10 Givr (francia sárkány)

Külsőleg a givra könnyen összetéveszthető egy hatalmas kígyóval, mivel nincs se lába, se szárnya. De a feje egy sárkányra jellemző – nagyon masszív, tüskés szarvakkal és jellegzetes „szakállal”.

A givra pikkelyei (ellentétben más fajok legtöbb sárkányával) nagyon kicsik, szinte halszerűek - legfeljebb 1 cm hosszúak. Színük a piszkos bézstől és zöldtől a kékig és kékig változhat.

A givra bőre mérgező nyálkát választ ki, és ezért, ha hirtelen úgy dönt, hogy bemászik a kútba, az ott lévő víz hosszú ideig megmérgeződik. Általában a givre szívesebben lakik félreeső helyeken, ahol pangó víz van – kis tavakban, mocsarakban stb.

Ezek a sárkányok nem intelligensek, ugyanakkor nagyon gonoszak és torkosak, ezért gyakran támadják meg az állatokat és az embereket. A givirek különösen veszélyesek a hirtelenségük miatt – nehezen észrevehetők előre, tökéletesen „összeolvadnak a háttérrel”.

9. Lindworm (Draco serpentalis)

Külsőleg nagyon hasonlít a givrához (egyben kígyószerű), de van néhány komoly különbség: a lindféreg feje kisebb és kissé madárra emlékeztet (szarvú, kissé lehajlóhoz hasonló "csőr"); és emellett ennek a hüllőnek két kis mellső mancsa van, amelyeken ennek ellenére egy futó póni sebességével tud mozogni.

A lindféreg kis mélyedésekben él a talajban Közép-Ázsia sztyeppéin és sivatagjain. Hossza eléri a 9-11 métert, a pikkelyek színe bézs, homokos, néha zöldes vagy barna.

A Lindworm intelligens, kizárólag húst eszik (általában megfojtja áldozatait), de ritkán támad meg embereket.

8. Накер (Draco troglodytes)

Egy másik „kígyószerű” sárkány. A fő különbségek a givre és a lindworm között: két pár rövid láb (de erős karmaik vannak!) És nagyon kicsi (látszólag kezdetleges) szárnyak, amelyek nem teszik lehetővé a repülést.

A csupasz testhossza legfeljebb 9 méter, színe barna-vörös, barna, zöldeskék. Szívesebben telepszik meg régi kutakban, nagy gödrökben, ritkán tavakban. Kívánatos, hogy sok nyúl, nyúl vagy más kis állat legyen a közelben, amelyeket ez a sárkány általában megeszik. De néha speciális igény esetén megtámadhatja az állatokat és az embereket (főleg a gyerekeket).

A naker másik különlegessége a mérgező agyarai, amelyek a kis lényeket azonnal elpusztítják, a nagyokat pedig akár 4-5 napig is megbénítják. Az ész jelenléte is kétséges.

7. Ázsiai (kínai) hold (Draco orientalis)

Az ázsiai sárkányok, a legtöbb nyugati sárkánytól eltérően, leggyakrabban egyáltalán nem agresszívek, hanem éppen ellenkezőleg, bölcsek és barátságosak (és igen, van intelligenciájuk).

Különböző módon ábrázolják őket (néha hatalmas „teve” fejjel, néha keskeny és hosszú pofával és kiálló kígyónyelvvel, néha nagy fülekkel stb.).

De mindenesetre a kínai, japán, koreai és más ázsiai sárkányoknak mindig hosszú (akár 12 méteres) kígyószerű testük van, négy karmos mancsával, szarvakkal és bozontos sörénnyel a fejükön, valamint nagyon észrevehető szakállal. .

Színük leggyakrabban sárga (királyi sárkányoknál – arany), piros, kék vagy fehér, ritkán fekete (nagyon kevés gonosz ázsiai sárkány esetében).

Nincsenek szárnyaik, de képesek szárnyalni a felhők alatt, ahogy az időjárást parancsolják. Tiszta vízben élnek (folyókban és tavakban, néha a tengerben), gyöngyökkel és drágakövekkel táplálkoznak. Képesek teljesíteni az emberek vágyait.

6. Tengeri sárkány (Draco marinus)

Valójában a névből is kitűnik, hogy a tengeri sárkányok a tengerben élnek. Elég jelentős mélységekbe merülhetnek, de inkább a felszínen töltik az időt, ahol sokkal érdekesebb elfoglaltságokat találhat.

Sok tengeri sárkány érző, néhányan még beszélni is tudnak, és szeretnek „kommunikálni” az elhaladó hajók legénységével. A kommunikáció állhat abból, hogy kimászik a fedélzetre, és alaposan áttanulmányoz mindent, ami a hajón van, vagy valódi beszélgetések tengerészekkel és „tranzitdíj” követelése egy adott sárkány vizein (bármilyen értéktárgy).

A tengerészek agressziója esetén (egy hirtelen felbukkanó szörny banális réme miatt) a tengeri sárkány több embert is megölhet, vagy farokcsapással összetörheti a hajót (vagy megfordíthatja).

A tengeri sárkány hossza jelentős lehet – akár 15-20 méter, színe – a halványkéktől a zöldeskékig és kékig. Gyakrabban nincsenek végtagjaik (néha kis mancsok vannak membránnal). Főleg halakkal és tengeri állatokkal táplálkoznak.

5. Amphipterus (Draco americanus)

Az amphipter klasszikus példája a tollas kígyó, Quetzalcoatl (az azték indiánok egyik istene). Ennek a sárkánynak a szerpentin testét hosszú (akár 15 cm-es) pikkelyek borítják, amelyek valóban inkább tollakhoz hasonlítanak. Ezen kívül van még két nagy, szintén tollas szárnya (amelyek képesek a magasba emelni az amphiptert), valamint nagyon kicsi, fejletlen mancsai.

Testhossz - akár 14 méter. A fej kicsi, szarv és szakáll nélkül, de erőteljes állkapcsokkal. Az amphiptera színe leggyakrabban zöldes, de homokossárga, „rozsdás”, kék és még irizáló is található.

Közép-Amerika mellett Afrikában, a Nílus völgyében is élnek amphipterek. Általában a folyók és tavak partján, gyakran kis szigeteken, nádasokban fészkelnek.

Húst és halat esznek. Maguk nem támadják meg az embereket, de nagyon keményen reagálnak az agresszióra. Egyes jelentések szerint az amfipterek tüzet lélegezve képesek támadni.

4. Jégsárkány (Draco occidentalis maritimus)

A jégsárkány hihetetlenül szép, de egyben halálos is. Jégkristályokhoz hasonló pikkelyei derült napon vakítóan csillognak, alkonyatkor összeolvadnak a környező árnyékokkal.

A hosszú (több mint 9 méteres) négy lábú test fehér (nagyon ritkán - kék vagy rózsaszín árnyalatú) színű. A jégsárkány vére átlátszó, sav tulajdonságaival rendelkezik (megégeti az ember bőrét, ha érintkezik vele).

Ennek a „hüllőnek” a fő veszélye a jeges lehelet, amely bármely élőlényt másodpercek alatt át- és átfagyott tömbbé változtathat.

A jégsárkányok intelligensek és bölcsek, de teljesen önellátóak (sőt önzők), nem kötődnek senkihez, ezért soha nem jönnek össze, nagyon ritkán alapítanak párat.

Leggyakrabban gleccserben vagy jéghegyen rendeznek odút. Remekül úsznak. Az Északi-sarkról vándorolnak az Antarktiszra és vissza. Nagyméretű tengeri állatokkal (delfinek, gyilkos bálnák, rozmárok, fókák, óriási tintahalak stb.), néha jegesmedvékkel táplálkoznak.

3. Wyvern (Draco africanus)

Az egyik leggonoszabb, legkegyetlenebb és legagresszívabb lény (bár az intelligencia kezdetei vannak). Testfelépítését tekintve egy hatalmas ragadozómadárnak tűnik – két erőteljes mancsa ívelt karmokkal és két denevérhez hasonló szárnya van (amelynek felső végén is van egy hosszú mozgatható karom).

De a wyvern feje jellemzően sárkány (két-négy szarvval), a nyak hosszú és rugalmas. A még hosszabb és hajlékonyabb farok lenyűgöző, éles szélű csípésben végződik (amivel a wyvern nem csak átszúrja zsákmányát, de súlyosan is vágja, vagy akár át is szúrja).

A Wyvernek színe a piszkosbarnától és a sötétzöldtől a kékig és feketéig terjed. Nagyon éles a látásuk, nagyon magasan és gyorsan képesek repülni, miközben ügyesen manővereznek repülés közben (és ezért nehéz lándzsával vagy számszeríjjal eltalálni).

A Wyverns akár 15 méter hosszú és 6 méter magas is lehet. Főleg a hegyekben fészkelnek: puszta sziklákon, barlangokban stb. Növényevőkből táplálkozik, gyakran egész házi állományokat pusztít el. Alkalmanként nem veti meg az emberi húst.

2. Heraldikus sárkány (Draco heraldicus)

A sárkányok legveszélyesebb típusa, mert a klasszikus sárkány megjelenésével és bizonyos képességeivel rendelkezik (mágikus „chipek”, mint a hipnózis és telepátia, tüzes lehelet stb.), de csak kezdetleges elme. Vagyis a heraldikai sárkány minden jelentős „természetes hajlamát” kizárólag „rosszra” használja (főleg saját táplálékára).

A heraldikus sárkánynak két pár erős karmos lába van, hatalmas agyarai, a háta mentén egy csonttaréj és egy mérgező, „levélszerű” tüske a farka hegyén. Ráadásul meglehetősen nagy szárnyai is vannak, de azok már majdnem sorvadtak, így ez a sárkány nem tud repülni.

A pikkelyek színe (a klasszikus sárkányéval azonos átmérőjű – egyenként akár 15 cm-ig) nagyon eltérő lehet, de a leggyakoribbak a sötétzöld, a barna és az élénkvörös.

Ez a sárkány barlangokban telepszik meg, közelebb az emberi településekhez – így könnyebb vadászni (sok szarvasmarha legel a környéken, és alkalmanként fel is falhatja az embert). A címeres sárkány varázslat segítségével csalogatja közelebb zsákmányát.

1. Klasszikus európai sárkány (Draco occidentalis magnus)

És végül, a leggyakoribb sárkány a klasszikus európai. Szinte minden klasszikus sárkány nagyon okos, de mégis nagyon gyakran vérszomjas, kegyetlen és aljas, mert hozzászoktak ahhoz, hogy a földi lények legmagasabb fajának tartsák magukat (és valójában nem ok nélkül!), amelynek minden megengedett. . Sokan tudnak (és szeretnek) ékesszólóan beszélni.

A klasszikus sárkány megjelenése elvileg mindannyiunk számára ismert. Méretük átlagosan 14-15 méter hosszú, 4-5 méter magas.

A hatalmas háromszög alakú (vagy rombusz alakú) szárnyak lehetővé teszik számukra, hogy messzire és gyorsan repüljenek. Egész falvakat képesek felégetni tüzes leheletükkel pár másodperc alatt (és néha különösebb ok nélkül, csak szórakozásból teszik).

A klasszikus sárkány mind vadászatra használja a sárkánymágiát – például képes hipnotizálni vagy telepatikusan elcsábítani az áldozatot, másrészt szórakozásból (főleg, ha találkozik valami iránt érdeklődő személlyel).

Egyes hírek szerint az európai sárkányok egy ideig képesek emberi alakot ölteni (és ebben a formában – miért ne? – elcsábítani a lányokat).

A klasszikus sárkányok leggyakrabban nagy hegyi barlangokban élnek. És amint azt ismét mindenki tudja, szeretnek ott csillogó ékszereket gyűjteni.