Fül- és farokdokkolás kutyáknál

A dokkolás egy állat füle vagy farka egy részének műtéti eltávolítása orvosi javallatok nélkül. Ez a kifejezés nem foglalja magában a kutya egészségét veszélyeztető sérülés vagy hiba miatti kényszer amputációt.

Köpölyözés a múltban és most

Az emberek már korszakunk előtt elkezdték kikötni a kutyák farkát és fülét. Az ókorban különféle előítéletek váltak indokolttá ehhez az eljáráshoz. Tehát a rómaiak amputálták a kölykök farkának és fülének hegyét, és ezt megbízható gyógyszernek tartották a veszettség ellen. Egyes országokban az arisztokraták arra kényszerítették a közembereket, hogy nyírják le kedvenceik farkát. Ily módon próbálták felvenni a harcot az orvvadászat ellen: a farok hiánya állítólag megakadályozta a kutyát a vadak üldözésében, és alkalmatlanná tette vadászatra.

Leggyakrabban azonban éppen ellenkezőleg, a farkokat és a füleket kifejezetten vadászatra, valamint harci kutyákra kötötték ki. Minél rövidebbek a kiálló részek, az ellenség annál nehezebben tud rájuk kapaszkodni a harc során, és annál kisebb a kockázata annak, hogy az állat elkap valamit és megsérül az üldözés során. Ez az érvelés józanabbnak hangzik, mint az előzőek, és néha még ma is használják. Valójában azonban az ilyen veszélyek erősen eltúlzottak. Egy nagyszabású tanulmány különösen azt mutatta, hogy a kutyák mindössze 0,23%-a szenved farkasérülést.

Ma a legtöbb esetben a köpölyözésnek nincs gyakorlati jelentése, és csak egy szépészeti eljárás. Úgy tartják, hogy ez javítja a külsőt, szebbé teszi a kutyákat. A dokkolás hívei szerint a művelet egyedi, felismerhető megjelenést hoz létre, segítve a fajtát, hogy kitűnjön sok más közül – és ezzel hozzájárul népszerűsítéséhez, jólétéhez.

Melyik fajtának van levágva a füle és melyiknek a farka

A hagyományosan levágott fület kapott kutyák között szerepel a boxer, a kaukázusi és közép-ázsiai juhászkutya, a dobermann, a schnaucer, a staffordshire terrier és a pitbull. A farokdokkolást boxereknél, rottweilereknél, spánieleknél, dobermannoknál, schnauzereknél, cane corsonál gyakorolják.

Dokkolni kell a kiállítási kölyköket?

Korábban a köpölyözés kötelező volt, és a fajtaszabványok szabályozták. Mára azonban egyre több ország nem engedélyezi vagy legalábbis korlátozza az ilyen gyakorlatokat. Régiónkban minden állam, amely ratifikálta a házi kedvencek védelméről szóló európai egyezményt, betiltotta a füllevágást, és csak néhányan tettek kivételt a farokdokkolás tekintetében.

Ez érintette többek között a különböző kinológiai szervezetek égisze alatt megrendezett kiállítások szabályait. Oroszországban a dokkolás még nem akadálya a részvételnek, de már nem is szükséges. Más országokban még szigorúbbak a szabályok. A dokkolt kutyákat leggyakrabban csak akkor engedik bemutatni, ha a törvény elfogadásának egy bizonyos időpontja előtt születtek. De a levágott fülekre (Nagy-Britannia, Hollandia, Portugália) vagy bármilyen vágásra (Görögország, Luxemburg) vonatkozó feltétel nélküli tilalmakat is gyakorolják.

Így a kiállításokon való részvételhez (főleg, ha a kölyökkutya magas származású és nemzetközi eredményeket tudhat magáénak) mindenképpen tartózkodni kell a dokkolástól.

Vannak-e orvosi javallatok a köpölyözésre?

Egyes állatorvosok higiéniai okokból indokolják a köpölyözést: vélhetően a műtét csökkenti a gyulladások, fülgyulladások és egyéb betegségek kockázatát. Beszélnek a szelekció sajátosságairól is: ha története során a fajta képviselőinek farkát vagy fülét amputálták, az azt jelenti, hogy soha nem volt szelekció ezen testrészek erejére és egészségére. Ebből kifolyólag, ha eleinte indokolatlan volt is a megállás, mára szükségessé vált a „gyenge pontok” megszüntetése.

A szakértők között azonban számos ellenzője van az ilyen kijelentéseknek, akik ezeket az érveket túlzásnak tartják. Még mindig nincs egyértelmű válasz a köpölyözés egészségügyi előnyeire.

Fájdalmas-e a köpölyözés és mik a posztoperatív szövődmények?

Régen az újszülött kölyökkutyák köpölyözése, akiknek idegrendszere még nem alakult ki teljesen, gyakorlatilag fájdalommentes volt számukra. A jelenlegi adatok szerint azonban az újszülöttkori fájdalomérzet meglehetősen kifejezett, és negatív hosszú távú változásokhoz vezethet, és befolyásolhatja a fájdalom érzékelését az állat felnőtt életében.

Ha idősebb kölyökkutyák füle vagy farka dokkolt, 7 hetes koruktól helyi érzéstelenítést alkalmaznak. Itt is vannak árnyalatok. Először is, a gyógyszernek lehetnek mellékhatásai. Másodszor, az érzéstelenítés befejezése után a fájdalom szindróma hosszú ideig fennáll.

Ezenkívül a köpölyözés, mint minden sebészeti beavatkozás, komplikációkkal jár – különösen vérzéssel és szöveti gyulladással.

Vajon jól boldogul a kutya dokkolt alkatrészek nélkül?

A szakértők számos érvet fogalmaztak meg amellett, hogy a dokkolás zavarja a kutyák későbbi életét. Először is a rokonokkal való kommunikációról beszélünk. A testbeszéd, amely a füleket és különösen a farkat érinti, fontos szerepet játszik a kutyák kommunikációjában. A kutatások szerint a farok enyhe eltérése is olyan jelzés, amelyet más kutyák megértenek. Minél hosszabb a farok, annál több információt enged át. Egy rövid csonkot hagyva az ember jelentősen korlátozza kedvence szocializációjának lehetőségeit.

Ezenkívül a farok felső harmadában van egy mirigy, amelynek funkciói nem teljesen tisztázottak. Egyes tudósok úgy vélik, hogy titka felelős az állat egyéni szagáért, egyfajta útlevélként szolgál. Ha a sejtés helyes, a mirigy és a farok elvágása is károsíthatja az állat kommunikációs készségeit.

Ne felejtsük el, hogy a farok a gerinc része, és a csontváz ezen tartóeleme szó szerint tele van idegvégződésekkel. Némelyikük helytelen eltávolítása kellemetlen következményeket – például fantomfájdalmakat – okozhat.

Összegezve az elhangzottakat, levonjuk a következtetést: a kölykök fülét-farkát aligha érdemes megállítani. Az ezzel a manipulációval kapcsolatos kockázatok és problémák jelentősek, míg az előnyök vitathatóak és nagyrészt szubjektívek.