vicces szarkák

Udvarunkban két vidám szarka valahogy feltekeredett. Nyilvánvalóan unalmas volt az életük, megunhatatlan temperamentumuk megkívánta a szórakozást, és összefogva úgy döntöttek, hogy saját kezükbe veszik a különféle szabadidős tevékenységeket… szárnyakat… nos, általában egyedül csinálják.

És vigyáztak az áldozatra – egy helyi angóramacskára, amely reggelenként kiment az első emeleti ablakon, hogy egyedül sétáljon. Megvárták, míg a macska kijön az ösvényre, vagy letelepszik a padra, aztán kezdődött a mulatság. A negyven közül az egyik óvatosan a macska mögé osont, és meghúzta a farkát. A macska ingerülten fordult az elkövető felé, de ekkor a másik oldalról egy másik szarka megismételte ugyanezt a trükköt. A macska megint megfordult… általában, érted. A mulatság nagyon sokáig eltarthatott, a szarkák időnként természetes módon nevetni kezdtek, majd a nevetés után ismét áldozatnak vették. Egészen addig, amíg a macska teljesen kimerülten a legszégyenletesebb módon haza nem menekült. Kár volt a macskáért, de a szarkák megcsodálták, a látvány pedig elég mulatságos volt. Minden reggel így szórakoztak, egészen addig, amíg a macska fel nem tűnt az udvaron – vagy felhagyott a kilátástalan sétánykísérletekkel, vagy elköltözött valahova. Nem tudom, mi történt a szarkalábakkal. Többé nem láttam őket az udvaron. Talán egy közeli erdőbe költöztek, vagy valahol új áldozatot találtak.